Karácsonyi asztal

 Megterítése a → karácsony szokásrendjében fontos helyet foglalt el. Elsősorban a nyelvterület Ny-i, É-i és D-i részén élt intenzíven. A cselekmény lényege: a → karácsonyi vacsorához az asztalt különlegesen ünnepélyes módon terítik meg; rá és alá különböző gazdasági és házieszközöket, ételeket, valamint gabonamagvakat, szénát, szalmát stb. helyeznek. Ezeket hosszabb-rövidebb ideig otthagyják, majd leszedés után különböző célokra felhasználják. A felhasználás általában mágikus célú, de sokszor másodlagosan kapcsolódik a cselekményekhez ilyen magyarázat. A leszedés leggyakoribb időpontja → aprószentek napja, ritkábban → újév, néha → vízkereszt napja. Szórványosan ismert az a hit, hogy azért készítik a karácsonyi asztalt, hogy a következő év termékeny legyen, a család bőségben éljen, ill. a karácsony éjjelén látogató angyalok, halottak, Kisjézus stb. szállást és ennivalót találjanak. A karácsonyi asztalra és a karácsonyi asztal alá helyezett tárgyak közül legáltalánosabb volt a szalma és széna (→ karácsonyi szalma), valamint a gabona és egyéb terménymagvak. Az utóbbiból általában többfélét kevernek össze, és edénybe teszik, vagy az asztalra szórják. Néhol úgy tartják, hogy a magvak a jövő évi jó termést, a bőséget biztosítják. A leszedés után a baromfinak adják a magot, sok helyütt azért, hogy nagyobb legyen a tojáshaszon. A karácsonyi asztalra és alá helyett gazdasági és házieszközök (ekevas, járom, lószerszám, borona, asztal lába köré csavart tehénlánc, kaszakő, néhol sodrófa, mángorló, ácsszerszámok) odahelyezésének célja az, hogy ezek az eszközök hatékonyabbak legyenek. Az ácsszerszámok karácsonyi asztalra helyezésének egyházi indítékai lehettek; a mai magyarázatok legtöbbje az ács Szent József emlékére hivatkozik. A karácsonyi vacsorán el nem fogyasztott, hosszabb időre a karácsonyi asztalra helyezett ételeknek a szerszámokhoz hasonló szerepük volt: a só – a hit szerint – alkalmassá lesz tehenek, méhek megvarázslására, gyógyítására, a bors a gúnár vagy a kakas férfiasabbá tételére, a fokhagyma gyógyító erőt nyer, a méz a torokfájás hathatós gyógyszere lesz, a tojás az állatok egészségét biztosítja stb. Ma már ritkán fűződik hozzájuk az az eredetinek feltételezett hit, hogy a karácsonyi asztalra helyezett ételek a karácsonykor látogató természetfeletti lények ellátását szolgálják. E magyarázat inkább a karácsonyi asztalra helyezett kenyérrel kapcsolatban ismert. – A karácsonyi asztal szokásának szerteágazó kapcsolatai és a múltba messze követhető gyökerei vannak. D- és Közép-Európában antik hagyományok továbbélésével is számolni kell (pl. a római Saturnalia, Vota, Compitalia ünnepén különböző áldozati szokások, pl. természetfeletti lényeknek éjszakára terített asztal; a panspermia antik gyökerű termékenységvarázsló → áldozati cselekménye stb.). Germán és szláv területeken egyaránt lehettek helyi hagyományai is a halottak, ősök meghívásának, megvendégelésének a téli napforduló idején. Az orosz hátsó sarok éppúgy színhelye volt az ősök megvendégelésének, mint a jövő évi termékenységet biztosító agrármágiának. A 20. sz.-i Európában a karácsonyi asztal legteljesebb formájában ott található meg, ahol a → karácsonyfa nem terjedt el, tehát elsősorban szláv területen. (→ még: karácsonyi abrosz, → karácsonyi morzsa) – Irod. Nilsson, Martin P.: Studien zur Vorgeschichte des Weihnachtsfestes (Archiv für Religionswissenschaft 1926–29); Cs. Pócs Éva: A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Népr. Közl., 1965).