Kar�csonyi n�p-�nek, kar�csonyi �nek

az egyh�zi n�p�nek alkalmi csoportja, mely J�zus sz�let�s�r�l �s k�sz�nt�s�r�l sz�l M�ria, az angyalok, a p�sztorok vagy ritk�bban a h�vek sz�j�ba adva. Az egyh�zi n�p�nek legn�pibb �s egyik legnagyobb csoportja, minden kereszt�ny felekezetn�l elterjedt. A t�bbi �nnepk�r n�p�nekeit�l els�sorban �rvendez� hangv�tel�vel t�r el. A kar�csonyi n�p�nekek templomi szertart�sok vagy �nnepi szok�sok (→ betlehemez�s, → k�nt�l�s stb.) keret�ben hangzottak el, s�t meg is jelen�tett�k �ket. Tartalom �s alkalmak szerint csoportos�that�k. Jelent�s r�szben a r�gibb r�teghez tartoznak a n�pi jelleg� betlehemi p�sztor�nekek (pastorell�k), r�szben templomi, r�szben betlehemi �nekek (Csordap�sztorok mid�n Betlehembe... 17. sz.; P�sztorok, kelj�nk fel!... 18. sz.; Mennyb�l az angyal lej�tt hozz�tok; P�sztorok, p�sztorok �rvendezve... 19. sz.), melyek a t�bbi betlehemi �nekkel egy�tt a kisded J�zus k�sz�nt�s�r�l �s megaj�nd�koz�s�r�l sz�lnak (Hoztunk mindent, ott hattuk a ny�jat...); a szeg�nyes betlehemi ist�ll�t szembe�ll�tj�k a gazdagok palot�j�val (Nem kell n�ki kast�ly, sem pedig kulcsos v�r; Nincsen n�ki palot�ja, Sem aranyos nyoszoly�ja...), naiv realizmussal fejezik ki sajn�lkoz�sukat (Nincs a J�zus �gy�n paplan, Jaj, de f�zik az �rtatlan!; Nincs a J�zusnak bund�ja, Poszt�ba van bep�ly�zva; Vedd fel, juh�sz, a bund�t, Takargasd be J�zusk�t!...). R�szben a p�sztor�nekekben felaj�nlj�k szolg�lataikat (Meguntam a gazd�m, m�s gazd�hoz megyek, Engedd, hogy ezent�l a te szolg�d legyek!...) �s saj�t hajl�kukat (Adtunk v�na j� �gyacsk�t, Tiszta, meleg sz�p szob�csk�t...). A → M�ria-�nekek k�l�n�ll�, alkalmi csoportja is J�zus egyszer� sz�rmaz�s�t hangoztatja (Nem kir�lyn� a te any�d, Szolg�l�b� l�ttem dajk�d...); a 17–18. sz.-i → b�lcs�dalok barokkos gazdags�g�ak (Alugy, �n penig �neklek, Mint m�h k�r�led zengek; Aludj el magzatom, napom f�nnye!...), s r�szben m�g a → vir�g�nekek fordulatait �rzik (Alugy, �des Vir�gom, Z�ldell� Rozmarinom!; Vir�gok vir�ga, Hallgass szoll�somra! Alugy! Alugy!...). – A kar�csonyi n�p�nekek jelent�s r�sze �r�m�nek; k�zt�k van egyh�zi fogantat�s� �nek (�n nagy vigass�got, �r�met hirdetek; V�gan zengjetek, citer�k, J�zus sz�letett!...). Mindezekben a term�szet is egy�tt �r�l az emberrel (Hej, v�g juh�szok, csord�sok, Cs�rgedeznek a forr�sok; Oszlik fellegeknek s�r� set�ts�ge, Hasad az egeknek hajnali sz�ps�ge...). A kisded J�zust szinte elhalmozz�k d�sz�t�jelz�kkel, magas m�lt�s�gnak hirdetik (Mostan kiny�lt egy sz�p r�zsavir�g, Akit r�gen v�rt az eg�sz vil�g, Betlehemben kibimb�zott z�ld �g, Kir�lynemb�l m�lt�s�g...; Kirje, kirje kisded�cske, Betlehemi herceg�cske...) stb. N�mely v�ltozat k�z�pkorias eml�keket �rz�tt meg (Ord�t pokol nagy b�j�ban, Hogy a J�zus a j�szolban, �rd�g�k a f�ldet nyalj�k, Hogy a J�zus nev�t hallj�k...). – Irod. Volly Istv�n: Beregi kar�csonyi n�p�nekek (Ethn., 1931); Eckert Irma: A Kalocsa-vid�ki magyars�g vall�sos k�lt�szete (Ethn., 1937); B�lint S�ndor: N�p�nk �nnepei. Az egyh�zi �v n�prajza (Bp., 1938); Eckerdt L�szl�: Kar�csonyi n�p�nekek T�p�n (D�lvid�ki Szle, 1943); Schram Ferenc: Bevezet� n�p�nekeinkhez (Bp., 1958).

KAR�CSONY

"Harang csend�l,

�nek zend�l,

Messze zsong a h�la�nek,

Az �n kedves kis falumban

Kar�csonykor

Mag�ba sz�ll minden l�lek,"   

Ady Endre sorai a k�lt� egy r�gi-r�gi kar�csony�t id�zik. Tal�n mindannyiunk lelk�ben �l m�g a gyermekkori kar�csonyok eml�ke, amikor csodav�r� sz�vvel �lltunk a betlehemi j�szol el�tt, J�zust v�rtuk, �s � minden �vben elj�tt, hogy elhozza nek�nk a boldogs�got, a b�ke �s a szeretet �nnep�t. Krisztus sz�let�snapja, kar�csony (december 25.) a kereszt�nys�g egyik legnagyobb �nnepe. A kar�csonyi �nnepk�r legjelesebb napja kar�csony "vig�li�ja" (december 24.), amely sz�mos szok�st, hiedelmet vont maga k�r�. Ezek r�szben a kereszt�nys�g el�tti k�pzetekb�l, a t�li napfordul�val kapcsolatos m�gikus elj�r�sokb�l, r�szben az �nnep kereszt�ny jelleg�b�l fakadtak. E napon tilos volt dolgozni, k�lcs�nadni, k�rni, mert elvitte a gazda haszn�t. Nem volt tan�csos varrni, foltozni, nehogy h�lyog legyen a gazdaasszony szem�n. De mosogatni se volt szabad, mert ez�ltal elvesz�tette szerencs�j�t. Kar�csony el�est�j�n a kiter�tett mosott ruha is nagy bajt, betegs�get hozhat a csal�dra. Egyes vid�keken a p�sztorok kolompoltak, hogy a gazd�t�l aj�nd�kot kapjanak, m�sutt vessz�csom�kkal j�rt�k sorra a h�zakat, megveregett�k az �llatokat, hogy jobban szaporodjanak. A j� szaporulatot seg�tette, ha lencs�t f�ztek. Az elad� l�nynak az esti harangsz�kor a k�tba kellett tekintenie, hogy megl�ssa v�leg�ny�t. A leg�nyeknek pedig nem volt szabad zs�rosat enni, nehogy cs�nya menyasszonyt kapjanak. Egyes vid�keken �gy tudj�k, hogy ha kar�csony b�jtj�n d�lben kukor�kol a kakas, akkor valaki meghal a h�zb�l. De ez szerencs�nek is mondhat�, mert b�nbocs�natot nyerhet valaki. N�pszer� kar�csonyi szok�s volt a magyar nyelvter�leteken az �nekes, verses k�sz�nt�s: k�nt�l�s, sz�ll�skeres�s, betlehemez�s. A cs�ki sz�kelyekn�l szenteste az esti mis�t k�vet�en otthon a megter�tett asztaln�l egy�tt fogyasztj�k el az �nnepi vacsor�t ("M�ria radin�j�t"), ami s�lt h�sb�l, s�lt pulyk�b�l, hurk�b�l, m�kos �s di�s bejglib�l �ll. Sz�mos faluban jellegzetes kar�csonyi �tel a "t�rt h�s". A lev�gott diszn� h�j�nak h�rty�j�t dar�lt h�ssal t�ltik meg, majd pecsenyeh�st h�znak bele, �s az eg�szet �sszevarrva felf�st�lik. Szentest�re ezt a t�lt�tt h�st f�zik meg, �s a lev�ben f�tt burgony�val, "pity�k�val" t�lalj�k. A kar�csonyi asztal marad�k�t szent �telk�nt �rzik, �s a morzs�kb�l - a j� szaporulat �rdek�ben - az �llatoknak is sz�rnak. R�gen Cs�kban az �jf�li mis�r�l hazat�rve mindenki "g�ny�t" cser�lt, meg "fej�rt" (feh�rnem�t). Az �llatok megkapt�k a tanoroki sarj�t (az els� kasz�l�s� zsenge sz�n�t), meleg �tel ker�lt a "diszny�knak", amibe a dar�nak a "langj�t" (finom por�t) hintett�k bele. A csal�d csak azut�n �lhetett asztal mell�, ha a gazda minderr�l meggy�z�d�tt. Ez az�rt volt �gy, mert a megsz�letett J�zus is aj�nd�kot kapott a h�rom kir�lyokt�l.