DECEMBER 28. APRÓSZENTEK NAPJA
Aprószentek napjának jellegzetes szokása a vesszőzés, melyet neveznek aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is. A vessző lehet termőág, hajló fűzfavessző vagy korbács. A vesszőzés résztvevői a fiúgyermekek, legények vagy pásztorok. Megkorbácsolják a lányokat, asszonyokat vagy a gyerekeket. A szomszédba „mustármagért” küldött fiúgyereket a háziak veregetik meg. Koronkán a mit sem sejtő kisfiút mustármagért küldték. Mikor ezt elmondta, a háziasszony egy vesszővel „megsuprálta”: „Aprószentek Dávid, Dávid éljen a fiad sokáig!” Ezután megjutalmazták a gyereket dióval, mogyoróval, esetleg egy kis pénzzel. Szegeden a gyerekeket ugyancsak mustármagért küldték a szomszédba, ahol elővették a nyírfavesszőt s megkérdezték, hányan vannak az aprószentek. Addig vesszőzték, míg meg nem mondta, hogy száznegyvennégyezren. Ha nem tudta megmondani, akkor a háziak mondták el helyette. Úgy tartották, hogy akit megvesszőznek, az nem lesz keléses. Aprószentek napján a beregi Tiszaháton elmentek a gyerekek a jó ismerősökhöz mustármagot kérni:
Mustármagot jöttem kérni, |
Tessék engem jól elverni. |
(Babus 1976: 118) |
A háziak vesszővel megsupálják a gyerekeket, hogy a rossz szellemek ne tudjanak rájuk hatni.
A borsodi palócoknál, például Mercsén 3–4 gyerek ment házról házra a következő mondókával
Dicsértessék a Jézus Krisztus |
Ajtó mögött állok, |
Mustármagot várok, |
Ha nem annak, úgy elmegyek, |
Törjön be a kemencéjek. |
(Istvánffy 1911: 299–300) |
A gazda közben vág egy darab ágat vagy vesszőt a gyümölcsfáról, s azzal veri meg a gyerekeket abban a hitben, hogy akkor a gyümölcsfa is jobban fog teremni. A gyerekek diót, tojást, pénzt kaptak. Volt, ahol a felnőttek megkérdezték a gyerekeket, például Nagyivánban:
– Hányan vannak az aprószentek? |
– Száznegyvennégyezren. |
– Hát az apostolok? |
– Tizenketten. |
Aki nem tudott válaszolni, vagy nem felelt azonnal, azt megvesszőzték.
„Aprószentekkor vágnak a kertben almaágat és reggel az apró gyerekek, mennek háztól-házig, a nagylegények mennek a lányokhoz, de a kicsi gyermekek mennek mindenik házhoz. Azt mondják:
Aprószentek, szent Dávid, |
viselje egészségvel, |
békességvel, |
sok jó szerencsével, |
léleküdvösségvel az újesztendőt! |
S akkor adnak egy perecet, vaj pénzt”.
A Dunántúlon, például Sé községben (Vas m.) engedélykérés után fűzfavesszővel ütögették a háziakat, miközben mondogatták:
Friss, egészséges legyen, |
Ha kert alu küldnek, uccáru menj! |
Ha uccáru küldnek, kert alu menj, |
Friss egészséges legyen az újesztendőben |
Ha borér küldik vizér menjen, |
Ha vízér küldik borér menjen, |
Friss egészséges legyen az újesztendőben! |
(Tátrai Zs. gy. 1966) |
Aprószentek napján a Drávaszögben odoricsoltak. A gyerekek a második világháborúig jártak fűzfavesszőből font korbáccsal. Bekéredzkedtek a házakhoz és elmondták a mondókát:
Ódorics, ódorics, |
Egészséges légy, |
Beteg ne légy, |
Keléses ne légy, |
Apádnak, anyádnak szót fogadj |
Ahová küldenek, szaladj. |
vagy:
Egészséges légy, keléses ne légy, |
Ahová küldenek szaladj! |
Ha boré küldenek, vizet hozz, |
Ha vízér küldenek, bort hozz! |
(Lábadi 1988a: 308) |
{7-260.} Ezután fiúpajtásaikat, néha a felnőtteket is megveregették, amiért diót, édességet, pénzt kaptak. Ha ezen a napon esett az eső, a drávaszögiek szerint kelésesek lesznek a gyerekek.
Gerendáson az aprószentek-napi korbácsoláskor a következő mondókát mondták a legények:
Hála isten, hogy megéltük |
aprószentek napját. |
Adja isten, hogy többeket megélhessünk, |
de nem búval, bánattal, |
hanem örvendetes napokkal. |
Jó légy, friss légy, egészséges légy! |
Vízért küldenek borért menj, |
borért küldenek, vízért menj, |
Szüleidnek jó gyermeke légy, |
a férjednek jó felesége! |
Adjon isten sok bort, |
bő búzát, békességet! |
(Beck 1974a: 201–202) |
A legényeket borral kínálták, a megkorbácsolt lány, pedig színes pántlikát kötött a korbácsra.
Vásárosdombón engedélyt kértek: „szabad-e suprikálni?” Ha engedélyt kaptak, elkezdték:
Hála Isten, mögértük az |
Aprószentek naptyát! |
Ággya isten, hogy többeket |
Is érhessünk! |
Ne illen búvá, bánattá, |
Örvendetös napokká! |
(a gyerekek a házbelieket ütni kezdik s mondják:)
Friss lögyön! |
Egészségös lögyön! |
Porzsávás ne lögyön! |
(a körmére üt:)
Körömméreg ne lögyön a zujján! |
(a fejére üt:)
Fejét meg ne járja a csúz!
(a lábára üt:)
Meg ne sántujjon! |
Ha vizet kérnek, bort hozzon, |
Ha bort kérnek, vizet hozzon! |
(ha legény van a háznál, ráütnek:)
(ha leány van a háznál, arra is ráütnek:)
(ha öregasszonyt találnak, arra is ráütnek:)
Jó sütő, főző lögyön! |
(Berze Nagy 1940: I. 75–76) |
Az istállóba is bementek és az állatokat is megveregették. A mondóka után pénzt, diót kaptak.
Aprószentek napján a kelenyeiek kivitték a pásztorok vesszőit, és ezzel hajtották itatni a teheneket. Varbón aprószentekig maradt az asztal alatt a lánc és a balta, amit karácsony böjtjén tett oda a gazda.
Paláston a fiúk jártak vesszőzni. Felkeresték a lányos házakat:
– Hányan vannak az aprószentek? |
– Hányan, hányan? Minden sarokba egy szakajtóval! |
|
|
A fiúk ezek után megveregették a lányokat, hogy frissek legyenek.
|