Dorottya :

G�r�g eredet� n�v. Jelent�se Isten aj�nd�ka.

A magyar n�v a latin Dorothea v�ltozatb�l sz�rmazik.

SZENT DOROTTYA

Febru�r 6.
+C�z�rea (Kappad�kia), 4. sz�zad eleje

Legend�ja szerint egy c�z�reai csal�d le�nya volt. Sz�ps�ge, okoss�ga, al�zatoss�ga �s sz�zi tisztas�ga k�zismert volt. A Diocletianus-f�le �ld�z�sben C�z�re�ban az els�k k�z�tt nyerte el a v�rtan�s�got.

A cs�sz�r megb�zottja, Sapritius maga el� id�zte Dorotty�t, �s felsz�l�totta a b�lv�ny-�ldozatra. A l�ny azt v�laszolta, hogy a mennyei cs�sz�r m�st parancsolt, tudniillik, hogy a haland�k neki szolg�ljanak. ,,�t�ld meg magad -- mondta Sapritiusnak --, vajon a f�ldi cs�sz�rnak kell-e engedelmeskedni vagy a mennyeinek?''

Sapritius figyelmeztette, hogy gyorsan mutassa be az �ldozatot, ha meg akarja menteni az �let�t, k�l�nben el nem ker�li a k�nokat. Dorottya azonban, aki csak a b�nt�l f�lt, ezt v�laszolta: ,,K�nz�said r�vid ideig tartanak, a pokol t�ze ellenben, mely oszt�lyr�szem lenne, ha hallgatn�k szavadra, �r�kk� tart. Balgas�g volna a r�vid ideig tart� szenved�s elker�l�s�re �r�kk� tart� k�nokba rohanni. Nem f�lek k�nz�saidt�l, mert az �r mondta: Ne f�ljetek azokt�l, akik meg�lik a testet, a lelket azonban nem tudj�k meg�lni'' (Mt 10,28).

Sapritius ekkor csig�ra akasztatta, Dorottya pedig �gy sz�lt: ,,�gy l�tszik, cs�fot akarsz �zni bel�lem. Tedd meg hamar, amit tenni k�sz�lsz, k�l�nben nem l�thatom meg azt, akit annyira �hajtok l�tni!'' ,,Kit k�v�nsz l�tni?'' -- k�rdezte Sapritius. ,,J�zus Krisztust, az �l� Isten Fi�t'' -- felelte a l�ny. ,,�s hol van ez a Krisztus?'' -- folytatta Sapritius. Dorottya a hitvall�ssal v�laszolt: ,,Istens�ge szerint mindenhol jelen van. Embers�ge szerint ott �l az Atya jobbj�n a mennyorsz�gban, abban a boldog haz�ban, ahol soha sincs t�l, hanem mindig tavasz van, ahol a r�zs�k �s a liliomok mindig vir�gzanak. Neked is r�szed lehetne ezekben, ha kereszt�nny� lenn�l.''

Sapritius ekkor f�lbeszak�ttatta a k�nz�st, nehogy a hallgat�k is kedvet kapjanak a kereszt�nys�ghez. R�b�zta Dorotty�t k�t n�re, Kriszt�ra �s Kalliszt�ra, akik kor�bban kereszt�nyek voltak, de megtagadt�k hit�ket. Azzal adta �t nekik, hogy t�ntor�ts�k el hit�t�l. Ha ez siker�l, jutalmat kapnak. Kriszta �s Kalliszta mindent elk�vetett, de Dorottya er��rt foh�szkodott �s okosan megfelelt minden cs�b�t� besz�dre. K�l�n kiemelte, hogy az �dv�z�t� �r�k boldogs�got �g�r a s�r�knak �s azoknak, akik �ld�z�st szenvednek nev��rt. A k�t n� elbizonytalanodott, Dorottya pedig �gy biztatta �ket: ,,J� az �r �s b�s�ges irgalma mindazok ir�nt, akik teljes sz�vb�l megt�rnek hozz�. Ne essetek h�t k�ts�gbe, mert tud�s �s j� orvos �, aki meg tudja gy�gy�tani sebeiteket: �dv�z�t�, mert �dv�z�t, Megv�lt�, mert megv�lt, Szabad�t�, mert szabadd� tesz, csak t�rjetek meg teljes sz�vetekb�l!''

Kriszta �s Kalliszta erre a l�b�hoz borult, s k�rt�k, hogy im�dkozzon �rt�k. Dorottya ekkor f�lemelt karral �gy im�dkozott: ,,Isten, ki azt mondtad: Nem akarom a b�n�s hal�l�t, hanem hogy megt�rjen �s �ljen, Uram J�zus Krisztus, ki azt mondtad, nagyobb �r�m lesz a mennyek orsz�g�ban az angyalok k�z�tt egy megt�r� b�n�s�n, mint kilencvenkilenc igazon, mutasd meg irgalmass�godat! Vidd vissza ny�jadba �ket, hogy p�ld�jukra megt�rjenek hozz�d mindazok, akik elhagytak.''

Egy id� m�lva Sapritius sz�mon k�rte Kriszt�t �s Kalliszt�t, akik megvallott�k, hogy nem tudt�k elcs�b�tani Dorotty�t, hanem �k maguk is �jra kereszt�nyek lettek. Sapritius f�lh�borod�s�ban azonnal m�gly�ra �t�lte, s Dorottya szeme l�tt�ra el�gettette a k�t hitvall�t.

Ezut�n �jra k�noztatni kezdte Dorotty�t, aki arra k�rte k�nz�it, hogy siessenek, mert m�r nagyon k�v�nja l�tni mennyei Jegyes�t. Sapritius v�g�l f�veszt�sre �t�lte. Amikor Dorotty�t a veszt�helyre vitt�k, a menettel tal�lkozott egy Teofil nev� ifj�, aki r�tornak k�sz�lt. Cs�fol�dva mondta Dorotty�nak, hogy ha majd meg�rkezik Jegyes�hez, kinek orsz�g�ban mindig tavasz van, k�ldj�n neki r�zs�t �s alm�t.

A kiv�gz�s el�tt Dorottya k�rte a h�h�rt, adjon egy kis id�t, mert valamit el kell m�g v�geznie. Im�ds�gba mer�lt, s egyszerre megjelent egy kisgyermek h�rom kiny�lt r�zs�val �s h�rom alm�val. Dorottya megk�rte: ,,Vidd el ezt Teofilnak �s mondjad: Dorottya k�ldi neked Jegyes�nek kertj�b�l''. Ezut�n lefejezt�k.

Teofil �pp di�kt�rsainak hencegett azzal, milyen szellemesen �lcel�d�tt a kiv�gz�sre vitt Dorotty�val, amikor megjelent a kisfi�, s egy kos�rban �tadta neki Dorottya aj�nd�k�t. Mindny�jan �multak a r�zs�kon �s az alm�kon, mert febru�r l�v�n Kappad�ki�ban ilyet nem lehetett tal�lni. Teofilt ez annyira megrend�tette, hogy hamarosan kereszt�ny lett �s megvallotta hit�t t�rsainak. Ezek el�bb g�nyolt�k, majd f�ljelentett�k �s Sapritius �t is kiv�geztette.

„�, dics�s�ges sz�z, � nemes v�rtan�, �, r�zsai boldogs�ggal f�nyes szent Dorottya, t�gedet k�r�nk, hogy a te szerelmes J�zus jegyesedn�l esedezz�l �rt�nk, hogy adjon minek�nk malasztot, b�kess�get �s dics�s�get.”

Szent Dorottya
 [febru�r 6.]

Dorottya (Dorothea), a dics� sz�z �s v�rtan� nemes szen�tori v�rb�l sz�rmazott, atyja Dorus, anyja Thea volt. Az id� t�jt szerte a R�mai Birodalomban kegyetlen�l �ld�zt�k a kereszt�nyeket. Dorus maga megvetette a b�lv�nyokat, ez�rt r�mai javait minden birtok�val, sz�nt�f�ldjeivel, sz�leivel, v�raival �s h�zaival egy�tt h�trahagyta, s feles�g�vel meg k�t le�ny�val, Christ�vel �s Calist�vel haj�ra sz�llt. Cappadoci�ba, Caesarea v�ros�ba ment, ott telepedett le, �s ott sz�letett az a le�nya, akinek az �let�t most k�sz�l�nk elmes�lni.

Dorotty�t sz�let�se ut�n kereszt�ny szok�s szerint egy szent �let� p�sp�k megkeresztelte, �s nevet adott neki, atyj�nak �s anyj�nak nev�b�l szerkesztve. A le�nyka pedig betelt Szentl�lekkel, er�nyekben s a b�kess�g cselekedeteiben n�vekedett, sz�ps�ge minden le�ny�t f�l�lm�lta. Az �rd�g, az irigy k�gy�, a tisztas�g megveszekedett ellens�ge nem t�rhette ezt. Fabriciust, a tartom�ny helytart�j�t szerelemre gy�jtotta a sz�z Dorottya ir�nt, hogy b�n�s testi v�ggyal megk�v�nja. Fabricius a le�ny�rt k�ldetett, �s hozom�nyk�nt kincseket meg egy�b javakat �g�rt neki sz�ml�latlanul, ha feles�g�l megy hozz�.

Hallva ezt a kedves Dorottya, aki a f�ldi gazdags�got, mint a f�ld sar�t, semmibe vette, b�tran megvallotta, hogy Krisztus jegyese. Fabricius erre �ktelen haragra gy�lt, s a le�nyt forr� olajjal telt hord�ba t�tette, de � Krisztus segedelm�vel s�rtetlen maradt, mintha csak balzsammal kenegett�k volna. Sok pog�ny viszont, l�tva ezt a csod�t, megt�rt lelk�ben. Fabricius azt gondolta, hogy var�zslat t�rt�nt, s Dorotty�t kilenc napra minden �lelem n�lk�l b�rt�nbe z�ratta, a szent angyalok azonban t�pl�lt�k. Mikor azt�n az �t�l�sz�k el� vezetik, szebb, mint valaha, �s mindenki �mul: �tlen-szomjan annyi nap ut�n hogyan lehet ilyen gy�ny�r�s�ges.

Fabricius megfenyegette: „Ha nem im�dod most azonnal az isteneket, nem ker�l�d el a k�npad gy�trelmeit!” Dorottya �gy v�laszolt: „Istent im�dom, nem az �rd�g�t, a te isteneid pedig �rd�g�k.” �s f�ldre borulva, szem�t az �gre emelve im�dkozott az �rhoz, mutassa meg mindenhat�s�g�t, hogy � az egy Isten, s hogy nincs m�s Isten rajta k�v�l, Fabricius egy oszlopot �ll�ttatott, s r�t�tetett egy b�lv�nyt; �me, hirtelen angyalok serege jelent meg, �s �gy �sszet�rt�k a b�lv�nyt, hogy egyetlen darabk�ja sem maradt m�g az oszlopnak sem. Hallani lehetett, ahogy az �rd�g�k a leveg�ben ki�ltozt�k: „Dorottya, mi�rt puszt�tasz el benn�nket?” �s sok ezer pog�ny nyilv�nosan megt�rt, akik k�s�bb elnyert�k a v�rtan�s�g p�lm�j�t.

Dorotty�t pedig l�b�n�l fogva k�nz�f�ra vont�k, test�t vaskamp�kkal t�pt�k, megvessz�zt�k, megkorb�csolt�k, majd �g� f�kly�kat k�t�ttek sz�z mell�re, s f�lholtan b�rt�nbe z�rt�k m�snapig, Reggel el�vezett�k, de egyetlen seb, egyetlen karcol�s sem l�tszott rajta. Ezen maga az el�lj�r� is er�sen csod�lkozott, �s azt mondta neki: „Most elmehetsz, sz�p le�ny, m�r el�gg� megvertek.” �s elk�ldte k�t n�v�r�hez, Christ�hez �s Calist�hez, akik, f�lv�n a hal�lt�l, elfordultak Krisztust�l, hogy t�r�ts�k el h�gukat is. Dorottya azonban, gy�ng�den sz�lva n�v�reihez, sz�v�k vaks�g�t�l megszabad�totta �ket, �s visszat�rtek Krisztus hit�hez. Meghallv�n ezt Fabricius, a k�t n�v�rt h�ttal egym�shoz k�t�ztette, t�zbe vettette �s meg�gettette.

�gy sz�lt ekkor Dorotty�hoz: „Meddig fecs�reled az id�nket, te boszorka? Vagy �ldozol, �s �letben maradsz, vagy f�veszt�ssel lakolsz!” Dorottya �r�mt�l sug�rz� arccal v�laszolt „Ak�rhogy er�sk�d�l, k�sz vagyok Krisztus�rt, az �n Uram�rt �s jegyesem�rt v�llalni a szenved�st. �v� a gy�ny�r�s�gek kertje, ahol r�zs�kat �s alm�t fogok szedni, �s vele �rvendezem mind�r�kk�.” Hallv�n ezt a zsarnok, felhorkant, �s megparancsolta, hogy furk�sbotokkal addig verj�k sz�ps�ges orc�j�t, m�g el nem f�radnak a prib�kek, �s arcvon�sainak nyoma sem marad. M�snapig b�rt�nbe z�rt�k. Reggel ism�t s�rtetlen�l vezetik el�, �jjel ugyanis meggy�gy�totta az �dv�z�t�. F�veszt�sre �t�lik, s mikor a v�ros falain k�v�lre vezetik, megl�tja �t Theophilus, a birodalom f�jegyz�je. G�nyol�dva megk�ri, hogy k�ldj�n neki r�zs�t jegyese d�szkertj�b�l. Dorottya meg is �g�rte neki.

Mid�n meg�rkezett a veszt�helyre, k�ny�r�gve foh�szkodott az �rhoz mindazok�rt, akik nev�nek tisztelet�re k�nszenved�s�nek eml�k�t meg�lik, hogy szabad�tsa meg �ket minden gy�trelemt�l, k�l�n�sk�ppen a megsz�gyen�t�st�l, a szeg�nys�gt�l �s a hamis v�dakt�l, s hogy �let�k v�g�n t�redelmet �s minden b�n�kre bocs�natot nyerjenek. S f�k�nt a sz�l� asszonyok �rezzenek f�jdalmaikban gyors megk�nnyebb�l�st, ha nev�t seg�ts�g�l h�vj�k. �me, sz�zat hallatszott a mennyb�l: „J�jj, v�lasztottam, minden, amit k�rt�l, meghallgat�st nyert.” Dorottya pedig lehajtotta a fej�t a bak� el�tt. Ekkor egy b�borba �lt�z�tt fi� jelent meg, mez�tl�b, g�nd�r f�rt�kkel, ruh�j�n csillagok ragyogtak, kez�ben keszken�, vagyis egy kos�rka, h�rom r�zs�val �s ugyanannyi alm�val. Dorottya azt mondta neki: „K�rlek, uram, amit nekem hozol, add Theophilus �rnoknak.” Ekkor lefejezt�k, s boldogan megt�rt Krisztushoz, az � Jegyes�hez. A dics� sz�z v�rtan�, Dorottya, az �r 287. esztendej�ben, febru�r 6-�n szenvedett v�rtan�s�got, Fabricius el�lj�r�s�ga alatt, Diocletianus �s Maximianus r�mai cs�sz�rok idej�ben.

Theophilus az el�lj�r� palot�j�ban �lldog�lt, mid�n hirtelen megjelent el�tte egy fi� �s f�lrevonva �t, �gy sz�lt: „Ezt a r�zs�t az alm�val egy�tt Dorottya n�v�rem k�ldi neked jegyese paradicsomkertj�b�l,” Azzal a fi�cska elt�nt. Theophilus ekkor Krisztusnak, Dorottya isten�nek dics�ret�re �s dics��t�s�re fakadt, akinek hatalm�ban �llt, hogy febru�rban, mid�n hideg szorongatja a f�ldet, �s egyetlen �gacska sem r�gyezik, r�zs�t �s alm�t k�ldj�n annak, akinek �ppen akar. �ldott legyen az � neve! Az � bizonys�gt�tel�re �s pr�dik�ci�inak hat�s�ra szinte az eg�sz vid�k megt�rt.

L�tva ezt a gonosz zsarnok, k�l�nf�le k�nz�sokkal gy�trette, ak�r Dorotty�t, v�g�l apr� darabokra szaggattatta, �s a madarak eledel��l sz�tsz�ratta. Theophilus pedig, a szent kereszts�ggel �s Krisztus titokzatos test�nek �s v�r�nek v�tel�vel meger�s�ttetv�n, megt�rt Krisztushoz, aki megdics��ti az � szentjeit, �s maga is megdics��l �benn�k, s aki az Aty�val �s a Szentl�lekkel egyl�nyeg� Isten, ki egyenl�k�ppen �r�kk�val�, �l �s uralkodik mind�r�kk�n-�r�kk�. �men.

Kapcsol�d� linkek:

Katolikus szentek: Szent Dorottya

http://jelesnapok.neumann-haz.hu/prod/unnep/szent_dorottya

http://www.katolikus.hu/szentek/szent27.html