Karácsonyi köszöntés

a → karácsonyi ünnepkörben véghezvitt → köszöntő szokások. Egyéb elnevezései: angyali vigasság, kántálás, kóringyálás, mendikálás, pásztlizás. A köszöntők karácsonyi énekeket énekelve járnak házról házra (→ kántálás). Engedélykérés után az ablak alatt vagy bent a házban énekelnek egy vagy több karácsonyi éneket, köztük olyanokat is, amelyek különben a dramatikus karácsonyi szokások (pl. → betlehemezés, → szálláskeresés stb.) énekes betétei. (A bukovinai székelyeknél karácsony éjjelén „tiszta énekből állt az egész falu”.) Ezután megköszönik az adományokat és elbúcsúznak. Különböző korcsoportok jártak köszönteni: délben kezdték a gyermekek, majd vacsora után a fiatalok, este 9 óra után a felnőttek, többnyire házasemberek. A pásztorok külön csoportban jártak, nagy lármázás közepette: ostort pattogtattak, dudáltak, kolompoltak, kürtöltek stb. A fiúgyermekek több vidéken csörgős botokat vittek magukkal (→ zajkeltés). Újabban sok helyütt már csak a cigányok járnak alamizsnagyűjtés céljából. Az adományok régebben inkább ennivalóból álltak: a gyermekek tarisznyájukban elvitték (dió, alma, mogyoró stb.), a felnőtteket megvendégelték. A Zobor-vidéken parázsolni, szerencsézni jártak, a következő köszöntőt mondva: „Hogy mulathassunk Krisztus Urunk születése napján, több jóval, kevesebb búval, adjon Isten gazdának bort, búzát bőven, gazdasszonynak tyúkot, ludat bőven, országunkba csendes békességet, ha meghalunk, léleküdvösséget, legényeknek, lányoknak egy-egy szép mátkát, gyerekeknek egy-egy marok vesszőt.” A székely legények karácsony este a lányokat köszöntötték. Közülük kettő katonaruhába öltözött (→ alakoskodás), akik minden háznál elmondták egymásnak felelgető tréfás verseiket, s ezután valamelyikük a házbeli lánnyal a muzsikások zenéjére táncolt. A legényeket megvendégelték, a lány pedig pénzt adott a másnapi mulatság költségeire. A köszöntés alkalmával énekelt karácsonyi énekek közül a legrégibbek közé tartozik a „Csordapásztorok...” kezdetű, első ismert alakja a Cantus Catholici-ben (1651); ismertebbek még: „Betlehem, betlehem a te határidba...” (Cantus Catholici, 1651); „Mennyből jövök hozzátok...” (Cantus Catholici, 1651); „Mennyből az angyal...” (Herschmann István énekeskönyve, 1767–68); „Pásztorok kellyünk fel...” (Koncz-kézirat, 1771) stb. Emellett számos népi, ill. félnépi vagy tanítók, kántorok által írt vers és ének volt ismeretes. Általában az egy falun belül kántáló, köszöntő csapatok repertoárja is különböző. Jókívánságokat tolmácsoló versek, adománygyűjtő formulák (→ adománygyűjtés), sőt tréfás versek és dalok is kapcsolódhatnak még hozzá. Pl. Szegeden a → tücsöklakodalom előadása is a kántálás része volt. A karácsonyi köszöntés esetében az egyházi és népi énekek állandó kölcsönhatásáról beszéllhetünk. (→ még: ostyahordás) – Irod. Jeles napok (A Magyar Népzene Tára, II., Bp., 1953); Kapros Márta: A karácsonyi kántálás formái és funkciói a délnyírségi falvakban (Műveltség és Hagyomány, X., 1968).