BETLEHEMEZÉS
A legnépszerűbb karácsonyi szokás a magyar nyelvterületen a betlehemezés volt. Nagyobb előkészületet, betanulást igénylő dramatikus játék, melynek több táji típusa is kialakult. A játéknak általában több szereplője van. Egyes változataiban bábok is szerepelnek, ez az ún. bábtáncoltató betlehemezés. A betlehemezés fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem. A betlehemezés főbb jelenetei lehetnek az ún. szálláskeresés: József és Mária szállást keresnek, de nem fogadják be őket, a király, gazdag ember, vagy a kovács végül az istállóba küldi őket. A következő jelenetben az angyal a pásztorokat Betlehembe vezeti. Költögeti a mezőn alvó pásztorokat, akik azután ajándékaikkal az {7-233.} újszülött Jézushoz mennek. A betlehemezés része lehet az ún. Heródes játék is. Ebben a jelenetben a napkeleti bölcsek találkoznak Heródessel, majd az angyallal, aki figyelmezteti a bölcseket, hogy kerüljék el Heródest. A napkeleti bölcsek látogatását mutatja be Jézusnál, és Heródes haragját, esetleg a betlehemi gyermekgyilkosságról is szól.
A betlehemezés fontos részét képezi a pásztorok évődése az öreg és süket pásztorral. A betlehemezés egyes jeleneteit gyakran önállósulva, külön szokásként adták elő. Így például a szálláskeresést az advent időszakában, a Heródes-jelenetet vízkeresztkor. Gyakran jártak házról házra csak a pásztorok tréfás jelenetével. A Magyar Népzene Tára a betlehemes játékokat négy fő típusba sorolta: I. erdélyi, II. alföldi és felső-tiszai, III. dunántúli, IV. felföldi. Az erdélyi típusban az angyalon, pásztorokon kívül szerepel Szűz Mária, Szent József, a király szolgája. Ebben a változatban jellegzetes jelenet a szálláskeresés. Az alföldi és felső-tiszai típusban az angyalokon, pásztorokon kívül betyár vagy huszár szerepel. Jellegzetes része a cselekménynek a perselyezés. A dunántúli változatokban a pásztorok jelenete a játék központi része. A felföldi típusban az angyalon, pásztorokon kívül a Gubónak, Jakabnak, Kecskésnek nevezett figura tűnik fel.
Az erdélyi típus előadása különösen nagy előkészületet, betanulást igényelt. A szereplők feladatuknak megfelelő jelmezeket viseltek. Felnőtt férfiak játszották, kivéve az angyal és Mária szerepét, amit jó hangú gyerekre bíztak.
Az andrásfalvi betlehemesek bekéredzkedés után karácsonyi éneket énekelnek, majd a szálláskeresés történetét. Ezután a Király behozza a betlehemet és beköszöntő verset mond. Utána lép be József, és párbeszéddel, énekkel folytatódik a szálláskeresés története. E jelenet után következik a pásztorok ébresztése, ajándékvitele, az Öreg csobánnal folytatott párbeszéde. A pásztorok énekelnek, táncra kerekednek, majd célzásokat tesznek az adományra. Végül énekkel távoznak:
Serkenj, lelkem, mély álmodból, vigyázz magadra |
Mert ma urad jött a világra, szép váltságodra. |
Drága kincset hoz magával orvoslásodra. |
(Sebestyén Á. 1972: 124) |
Az alföldi típus egyik változata a konyári betlehemezés. A szereplői: Heródes, juhász, öreg juhász, betyár és az angyalok. A Heródest alakító legény kér bebocsátást. Együtt éneklik a „Mennyből az angyal” kezdetű karácsonyi dalt, majd a betyár bemutatkozása következik. A játék a pásztorok ébresztésével, az ajándékvitellel, a pásztorok évődésével folytatódik. Búcsúzó ének és áldáskívánások után távoznak. A betyár versének részletében emlegeti a perselyt.
A dunántúli változatban a szereplők gyakran antikizáló neveket viselnek, például a nagymizdói (Vas m.) változatban Titeris, Maksus a két pásztor, a harmadik, az öreg neve Koredob. Rajtuk kívül még egy szereplője van a betlehemesnek, az Angyal. A pásztorjelenet után közösen éneklik az adománykérést:
1. Ó, ó, ó, háromesztendős tokló, vöröshajma, egy kis só a bográcsban volna jó, ó, ó, ó!
{7-234.} 2. I, i, i, |
az kalács mindennapi. |
Hogyha adna valaki, |
úgy lehetne jólakni, |
i, i, i. |
|
3. É, é, é. |
egy korsó bor emellé. |
Torkainkat megkenné, |
nem lehetne jobb enné, |
é, é, é. |
|
4. A, a, a, |
kolbász ide, szalonna, |
Pásztoroknak jó volna, |
gazdasszony ha anna, |
jó volna! |
(MNT II. 361. sz.) |
A felföldi típus változatai az Ipoly mentiek. Az Ipoly menti falvakban mindenütt szokás volt a betlehemezés, ma azonban már csak töredékesen emlékeznek vissza rá. Kelenyén és Ipolyfödémesen még a hatvanas években is betlehemeztek a cigányok, de ez már egy leegyszerűsödött változat volt. Az Alsó-Ipoly menti betlehemezésnek 5 szereplője volt. A Kubó tréfás, nevettető bojtárnak öltözött figura. Szakállas volt, kifordított báránybőr kucsmát viselt és ködmönfélét, vállán hátizsákot, kezében botot. A többiek fehér rojtos, bő szárú gatyában, piros szalaggal átkötött ingben mentek, a fejükön papírból készült püspöksüveg, a kezükben csörgősbot volt. A betlehemvivő nyakszíjon hordta a betlehemet. Engedélykérés után – a Kubót kivéve – bementek a házba, meggyújtottak két gyertyát a betlehem előtt. Karácsonyi énekeket énekeltek, a csörgősbottal adva meg az ütemet. A karácsonyi ének után kiszóltak a Kubónak, akivel megkezdődött a tréfás párbeszéd:
Vezető: – Kubó! Voltál Betlehembe?
Kubó: – Hol a tehénbe?
Vezető: – Kubó tudsz keresztet vetni?
Kubó: – Mit, kereket vetni? (próbálgatja a kerékvetést).
Ipolyvarbón karácsonynap előestéjén járt a két angyal, öregapó, és aki a betlehemet vitte. Csizmában voltak, kifordított báránybőr sapkát viseltek. A betlehemet deszkából készítették. A jászol mellé szalmát is tettek, s a betlehemet szentképekkel díszítették. Engedélykérés után az alábbi köszöntőt mondták:
Eggy nagy vigaságos örömöt hirdetek, |
Mer a Krisztus Jézus szűztől született. |
Mennyei királyunk kösztünk megjelenik, |
Aki jövendöltetik. |
Majd a közismert „Pásztorok keljünk fel...” kezdetű éneket énekelték. Tréfás párbeszédre is sor került, a szobába szólították az öreget:
– No, gyűjj be te öreg!
– Jaj fijajim de nagy finyességet látok!
– Betlehem az öregapó!
– Be-he-he?
– Nem be-he-he, Betlehem!
Végül adománykérő éneket énekeltek:
Kolbász, odal, szalonna, |
Pásztoroknak jó vóna. |
Ó, ó, ó, É, é, é, |
A kenyér mindennapi, |
A kalács csak ünnepi, |
Úgy lehetnye jóllaknyi, |
Hotyha anna valaki. |
|
Ó, ó, ó, háromesztendős toklyó, |
A bográcsba vóna jó, |
Abba vóna hagyma, só, |
É, é, é, ety kulacs bor amellé. |
Kolbász, oldal szalonna, |
Pásztoroknak jó vóna. |
É, é, é, a kenyér mindennapi. |
Kolbászt, szalonnát, kalácsot kaptak, majd boldog ünnepeket kívánva mentek tovább (Csáky 1987: 38–39).
A betlehemezés változata a bábtáncoltató betlehemezés, mely a Balaton környékén, a Felső-Tisza-vidéken és Esztergom környékén, de szórványosan másutt is előfordul. A templom vagy jászol alakú betlehemben mozgatják az angyalt, ördögöt, Heródest, pásztorokat, halált, adománygyűjtőt stb. megjelenítő figurákat.
A betlehemezésből kivált jeleneteket is főként advent és karácsony idején játszották el. Egyik változatát bölcsőskének, bölcsőjárásnak nevezik. Szereplői – egy fiú kivételével, {7-236.} aki József szerepét játssza – mind lányok. A Máriát alakító lány bölcsőt visz magával. Pereszlényben (Hont m.) az alábbi éneket énekelték:
1. Midőn a Szűz bepólyázza gyermekét, gyermekét, örömében így kezdé el énekét, énekét:
2. – Ó, én szerelmes magzatom, |
buj-buj-buj, buj-buj-buj, |
aludj, szívemnek öröme, |
csuj-csuj-csuj, csuj-csuj-csuj! |
|
3. – Nem alhatok, édesanyám, |
jaj-jaj-jaj, jaj-jaj-jaj, |
mert érkezett a szívemre |
baj-baj-baj, baj-baj-baj. |
|
4. – Mi bajod hát, ó gyönyörü |
Jézusom, Jézusom? |
Mondd meg nekem, te anyádnak, |
Krisztusom, Krisztusom! |
|
5. – Látod, anyám, az egeket |
elhagytam, elhagytam, |
és egy rongyos istállóba |
szállottam, szállottam. |
(MNT II. 507. sz.) |
A bölcsőjárás a szálláskeresés-jelenet változata.
A szálláskeresés mint a paraszti ájtatosság egyik megnyilvánulása Szentcsalád-járás néven ismert a magyar nyelvterületen. Karácsony előtt kilenc napon át általában egymáshoz közel lakó család viszi egymáshoz a szentképet vagy szobrot. Énekelnek, imádkoznak, és másnap reggelig a háznál hagyják a képet vagy a szobrot. Jellegzetes énekük első versszaka:
1. Szállást keres a szent család, de senki sincs, ki helyet ád. Nincsen, aki befogadja őt, ki égnek s földnek Ura.
(Olaszfa, Vas m.; MNT II. 351. sz.)
A betlehemezésből önállósult pásztorjelenet dunántúli változatára példa a vasszilvágyi pásztorozás. Az 1960-as évek végén egy szegényebb, többgyerekes család három, tíz éven felüli fiaiból kerültek ki a szokás szereplői. Rossz ruhákat, bundát vettek magukra. Engedélyt kértek a háziaktól, hogy lehet-e pásztorozni. Ha megkapták, az egyikük bement és elkezdte:
Hopp taljás jó estét kedves házigazda, |
Tericcse asztalát fehér abroszával. |
Nem tuggya miféle pásztorok lepik meg a házát. |
Hű posztor a helyem! |
Bemegy a második:
Hopp taljás jó estét kedves házigazda |
Hol az a szitykes, szutykos szolgáló leánya? |
Később jöttem vóna, kurugla már egybeégett vóna! |
Hű posztor a helyem! |
Végül bemegy a harmadik is:
Hopp taljás jóestét kedves házigazda |
Akkorát zikkentem, zökkentem a kentek ajtajába, |
Ha hat mázsa lelkem lett vóna még az is kipottyant vóna. |
Hű posztor a helyem! |
Ezután együtt énekelték:
Elaluttunk az erdőbe, |
Üzenet jött a fülünkbe, |
A madarak énekeltek, |
A vadak meg zengedeztek, |
Hideg télbe, meleg nyárba. |
{7-238.} Köpüljünk a Jézuskának tejecskét, vajacskát. |
Főzzünk neki lisztecskét, darakását. |
Jobb ez a gazda, mint a másik |
Jól tartott bennünket | | |