Hogyan keletkezett a gomba?
Mikor Jzus Krisztus Szent Pterrel falurl falura, vrosrl vrosra vndorolt, egyszer nagyon megheztek. Letelepedtek az egyik falu szln az rokpartra, szusszantottak egyet. Azt mondta Jzus Krisztus Pternek:
- Pter, ltom, hogy itt a legkzelebbi hzban kenyeret stnek. Menj s mondd meg a gazdasszonynak, hogy Isten nevben kt lngost is tegyen a kemencbe, sznja meg az hezõ vndorokat.
Szt fogadott Pter, de kt lngos helyett hrmat krt. Ahogy megslt, az egyiket a kebelbe cssztatta, a msik kettõvel ballagott vissza Jzus Krisztushoz.
Jzûen megettk a kt lngost, aztn flcihelõdtek, tnak eredtek. Pter utlra maradt, hogy suttyomban csipegethesse az eldugott lngost. Sehogy nem volt azonban szerencsje, mert Jzus urunk mindig akkor krdezte, mikor a lngos a szjba tette. Pter nem tudott enni, mindig ki kellet kpni a lngoslepnyt, hogy vlaszolni tudjon.
Mikor elfogyott a lngos, Jzus megfordult:
- Pter, mennyi lngost sttettl?
- Kettõt, Uram Teremtõm.
- Dehogy kettõt, Pter! Azt is szmold, amit aprdonknt kikpdstl!
- Uram teremtõm, hrmat sttettem.
- Ho, hogy ne vesszen krba, mit teremtsnk ebbõl?
- Teremtsnk gombt, mert tnyleg nem veszhet el az t szln eltaposva.
Abbl lett az igazi gomba, a lngos-lepnybõl, amit Pter a szjbl elhajiglt.
A hrom vndorl
Egyszer sszekerlt hrom j eszû vndorl mesterlegny. Volt azoknak mindenk a szles vilgon, csak pnzk nem. Pedig most nagyon kellett volna, mert az egyiknek az anyja igen nagy betegsgbe esett. Mr a faluvgi kis hz is rment a patikra meg a doktorra, kocsira, rvre. Trtk a fejket: hogyan tehetnnek szert egy kis pnzre.
Azt mondja vgre az egyik:
- Tudjtok-e hogyan lesz? Egertõl Pestig nincs mg egy olyan zsugori gazdag, mint itt rvsz, akire anym panaszkodik. Gondoltam egyet. n kinevezem magam Szent Pternek. Te, komm, lgy Szent Pl, te meg Szent Jnos. n eladom, ha kell, a csizmmat, kpenyemet. Annak az rn kertnk valahonnan egy szp nagy halat, egy j magosra slt nagy kenyeret meg egy kupa j bort. A tbbit bzztok rm.
gy is lett. tba ejtettek egy halsz kunyhjt. Vettek tõle egy szp nagy halat. Aztn a stõasszonynl egy emeletes kenyeret. A kocsmrosnl egy j kors bort. A sekrestystõl klcsn krtek egy nagy selyempalstot s kt fehr inget. A palstot Szent Pter vette magra, a legregebb vndorl, az ingeket meg a kt msik; mg sveget is nyrtak paprbl, azt tettk a fejkre.
Mentek aztn a rvszhez.
Bekopogtak.
- Szabad! - mondta a rvsz. Az asztalon gett egy kis mcses. Pter megllt az asztal mellett, Pl az ajtban, Jnos meg a pitvarajtban. A zsugori rvsz meg a mg zsugoribb felesge csak mult.
- Szent Pter vagyok - mondta a legregebb vndorl -, ez itt P apostol, a harmadik meg, ott kinn a pitvarban, Szent Jnos.
sszecsapta a kezt a kt zsugori reg.
Azt mondja az asszony:
- Szent Isten! Honnt rdemeljk mi ezt a nagy tisztessget, hogy a mi hajlkunkba eljn Szent Pter s Szent Pl s mg Szent Jnos is?!
Aztn az urra frmedt:
- Siessen mr, hozzon kend valamit! Jaj, lelkem, Szent Pterem, ne haragudjk, hogy nem tudjuk kellõen kiszolglni! ljn le!
Akkorra visszajtt az reg rvsz, hozott egy hitvny halat.
Azt mondja, mikzben odalki a felesgnek:
- Ssd meg!
- Inkbb fõzm - mondja az -, mert gy nem fogy zsr.
Azt mondja erre Szent Pter:
- Adjtok csak ide! Pl, szent komm, vidd csak ki ezt a halat Jnosnak, mondjad, hogy ldja meg.
Pl kivitte, de visszatrõben mr azzal a nagy hallal jtt be, amelyet a halsztl szereztek. Az regek majd elestek, annyira megcsodltk a halat.
Aztn az asszony megfõzte. J lett volna gy is, s elg mind tûknek. Pedig pusztn csak azt ettk.
- A kenyr itt mg nincs kitallva? - krdezte Pter.
Erre aztn mgis hozott kenyeret az asszony, de olyan szrazat, fekett, mint a fld.
- Szent Pl fiam! Vidd csak ki Jnosnak ezt a kenyeret, ldja meg ezt is!
Pl kivitte, de a helyett is szp nagy kenyeret hozta be.
Az regek csak nztk egymst.
- Ital nincs? - krdezte Szent Pter. - Halra val?
Erre elõvett az reg rvsz egy rossz kancst, abban volt egy kis bicskanyitogat. Azzal knlta meg Pterket. Szent Pter pp csak megszagolta. Kikldte, s azt is megldatta Jnossal. Mikor Pl bejtt, volt bor is egy egsz kupval, ihattak hasig!
No, erre mr csakugyan hittk a csodt az regek. Addig nztk egy mst, mgnem az asszony odahajolt az ura flihez, s azt sgta bele:
- Hallja-e kend? Van ott neknk az a szakajt aranyunk. Ne ldatnk meg azt is? Most mg itt van Szent Pter.
- De - mondta az reg, mr nagy hangosan. - J volna biza!
Az regasszony be is hozta mindjrt a szakajt aranypnzt. Szent Pter mindjrt elrtett, mit akar vele.
- Eredj, Pali csm, mondjad Jnosnak, ldja meg ezt a kis pnzt!
Jnos volt a legjobb szalad kztk, ahogy tvette a szakajt pnzt, megindult vele tstnt szaladvst Egernek.
Bejn kis idõ mlva Szent Pl, azt mondja:
- Nagyon sikerlt az lds, megyek, segtek.
Azzal kvl az ajtn, õ is uzsgyi neki, amerre a fû hajlik.
Szent Pter vr egy kicsit, aztn felshajt:
- Megnzem mr, aztn megldom magam is, htha attl mg szaporbb lesz!
Kiment szp jtatosan Szent Pter is, de mikor a pitvarajtba rt, õ is csak azt nzte, merre van a msik kettõ. Akkor als, vesd el magad! Utnuk azonmd a palstban, pedig az gy a lba kz verõdtt, hogy mindig hasra akart benne esni.
Elõbb helyeseltk, de vgl is sokalltk mr az regek az ldst, azaz hogy az idejt. Kinzett az ember: ugyan mit csinlhatnak mg.
De mr is csak gy ltta õket, akr n! Nem volt ott senkifle, egy llek sem! Mellesleg mr sttlt is.
Szalad be, mondani a felesgnek:
- Jaj, jaj! Nincs pnz! Elvitte Szent Pter! Elvitte Szent Pl, Szent Jnos! Most mr hol keressk?
Nagy messzirõl hangzott felelet:
- A pokolban!
Forrs: Magyar Elektronikus Knyvtr
Kriza Jnos - Az lomlt fi
- szkely npmesk -
A krtys ember
Krisztus urunk a fldn jrt Szent Pterrel, mindenfel eljutottak, mg a krtys emberhez is.
A krtys ember magban lakott, nem volt senkije, csak a krtyja volt egyedli szrakozsa. Ott jrklt az udvaron, mikor megllt a hz elõtt Krisztus urunk meg Pter.
- J estt!
- Adjon Isten maguknak is.
- Te j ember, tudom, hogy szeretsz krtyzni, s tbbet nyersz, mint vesztesz. A nyeremnybõl csak annyit hagysz magadnak, ami okvetlenl fontos: ennivalra, innivalra, cigarettra, miegymsra, a tbbit nem bitangsgokra kltd, hanem jtkony clokra adod, a szegnyeknek, a betegeknek, az egyhznak. Jsgodrt megjutalmazlak, hrom kvnsgod teljestem. Mondd, mi legyen az!
- A lelked dvssgt krjed!
A krtys ember eleresztette a fle mellett, amit Pter mondott.
- Uram Teremtõm, add meg nekem, hogy a krtyban mindig nyerjek.
- Jl van, megadom, fiam. Akrmerre mgy, te fogsz nyerni. Mi a msodik kvnsgod?
- A hzam elõtt van egy pad, aki oda lel, az onnan ne tudjon elmenni, mg azt nem mondom, hogy "Mehetsz".
- Ezt is megadom neked. Mi a harmadik?
- Van nekem egy szp gymlcsskertem. Aki oda bemegy, felmegy a fra, akadjon fel az orrnl fogva.
- Az is meglesz, fiam.
Ezzel kezet fogtak, elbcsztak egymstl.
Msnap ppen a kapuban cigarettzott, mikor jtt rte a hall.
- No, j ember, kldve vagyok, nincs tovbb az leted, viszlek a tlvilgra.
- Jl van. Mg beugrok a kabtomrt, ljn a hz elbe a padra.
Lelt a hall, a krtys ember meg nyugodtan lefekdt, csak hajnaltjban kukkantott ki az ablakon. A hall mozdulni sem tudott, ott gubbasztott a padon.
- Mg most is itt vagy?
- Bizony itt.
- Mirt nem kotrdsz el?
- Prbltam mr, de nem tudok. Segtsl rajtam, mert mindjrt rm virrad, falu csfja leszek.
- Eszem gban sincs. Nem szabadtlak, mert magaddal viszel.
- Dehogy viszlek, csak mondd meg, meddig akarsz lni!
- Legalbb szz esztendeig.
- Szz v mlva jvk, csak ments meg!
- No, akkor mehetsz.
Elment a hall, hogy vissza sem nzett. Nagysokra letelt a szz esztendõ. A kszbn lt a krtys ember, este volt, mikor kopogtatott a hall.
- Szegny ember, kldve vagyok, elviszlek, nincs tovbb leted.
- Jl van pajts. Mg szedelõzkdk, szedjl a tarisznymba egy kevs almt, hadd vigynk belõle a tlvilgi szenvedõknek.
Kiment a hall, felmszott a ltrn, szedte a szp almkat. Egyszer csak egy vkonyabb gallyra lpett, megbillent a hall, s fennakadt az orrnl fogva. Vontott sz nlkl, nem tudott leesni. A szomszdok tkiabltak:
- Szomszd, menjen a kertjbe, valaki bajban lehet, mert tkozottul vont.
- Hadd, vontson, mirt ment oda!
Kiballagott aztn ksõbb.
- Itt vagy mg mindig, bitang?
- Itt.
- Mirt nem mgy el?
- Nem tudok, szabadts meg, knyrlj rajtam, mert nagyon szenvedek.
- Nem szabadtlak, mert magaddal viszel engem is.
- Nem viszlek, csak mondd meg, meddig akarsz lni!
- Legalbb szz esztendeig.
- Szz v mlva jvk rted, csak ments meg!
- No, akkor takarodsz ki a kertembõl?
De bizony letelt lassan a msodik szz esztendõ is, jtt megint a hall.
- Pajts, kldve vagyok, mert letelt a msodik szz esztendõ. Mennnk kell a tlvilgra.
- Nem bnom, pajts, mert erõsen megregedtem, szvesen veled tartok.
Elindultak egytt. Mentek mendegltek, mg a mennyorszg kapuja el rtek. Szent Pter nyitott kaput.
- Tessk, Pter, itt van a krtys ember!
- Ûûûû - szrnyûlkdtt Pter -, ismerlek pajts, de a mennyben nincs hely szmodra. Kr, hogy nem hallgattl rm, mikor is a fledbe sgtam, hogy a lelked dvssgt krjed Krisztus urunktl.
- Akkor hova menjek?
- Mars a pokolba!
Zrgetett a krtys ember a pokol kapujn, kikukucsklt egy rdg.
- Ki vagy?
- n vagyok a krtys ember.
- Mr rgen vrtunk, mg csak most rtl ide?
- Lejrt az idõm, itt vagyok.
- Gyere, akkor majd krtyzunk!
- Van krtytok?
- Nem tudod, hogy a pokolban gyrtjk? Milyet hozzak: hasznltat vagy jat?
- jat hozzl, az simbban, knnyebben megy.
Ferbliztek ngyen, de mindig a krtys ember nyert, nagy halom pnz volt elõtte. Megharagudott r az egyik rdg.
- Halljtok - biztatta a tbbit -, ne ferblit jtszunk, huszonegyet, , tartsa a bankot!
gysem nyertek az rdgk, mindig a krtys embernek lett szerencsje. Vgl runtak.
- Hajtsuk ki, ezzel gysem brunk!
Kt rdg fogta, egy meg fenken billentette, kildtottk a pokol kapujn. A krtys ember nem kellett sem a mennyorszban, sem a pokolban, azta is l a mennyorszg feljrjn.
A kovcsok kovcsa
Amikor Krisztus urunk a fldn jrt, akkoriban csak vroshelyeken volt kovcs. No, elhatrozta, kitanuljuk a kovcsmestersget. Persze nem egyknnyen ment az, kt vig jrklni kellett vrosrl vrosra, hogy gyakoroljon klnbzõ mestereknl.
Utoljra egy fukar kovcsmesterhez jutott, aki a tants fejben j ideig visszatartotta a segdeket, jl megdolgoztatta õket. Krisztus urunkkal sem csinlt klnben. Munka meg volt bõven, hoztk a parasztok a sok lovat patkolsra.
- No - mondta Krisztus urunk a kt inasnak - tegytek a tûzbe a vasat, majd n szgelek!
Melegtettk a patkt az inasok, , meg odament az elsõ lhoz.
- No, gazduram, emelje fel a l lbt!
Krisztus urunk lecsavarta a patt a cslkkel egytt, betette a satuba, aztn visszaillesztette a lbat a helyre. Csak rlehelt, rttt kettõt, s mr kszen is volt.
- Mehet.
Csak nztek, szhoz sem tudtak jutni a parasztok.
Jtt a msik gazda, ott is azonmd csinlta.
- Gazduram, emelje fel a l lbt!
Lecsavarta a patt cslkkel egytt, beszortotta a satuba, r a patkt, kivette.
- Fogja a lbat!
Rlehelt, visszatette, rttt a tenyervel, ksz. gy ment ez napestig, htrõl-htre. Gyorsan haladt a munka s ilyen gyorsan ment hre a csodakovcsnak. Hordtk is a parasztok a sok lovat, de Krisztus urunk csakhamar befejezte a munkt. Egyszer aztn mondta a kovcsnak:
- Mester r, beleuntam mr n a kovcskodsba, kitanultam mr n ezt a szakmt. Adja a fizetsgem oszt' megyek utamra.
- Ht jl van. Itt van t-hat dnr.
Azzal Krisztus urunk elballagott. De idõ mlva megintcsak gylekezni kezdtek a patkolsra vr lovak.
- Gyûrkõzzetek neki fik - szlt a kovcs az inasoknak -, majd n szgelek.
S prblta a kovcs is azonmd, mint Krisztus urunk, lecsavarta a l lbt, be a satuba, megpatkolta, rlehelt, de az sehogy nem akart visszaforrni.
A parasztember elkezdett hadonszni, veszekedni.
- Mit csinlt? Eltrte a lovam lbt!
Megszeppent a mester, odaszlt az egyik inasnak:
- Szaladj, ahogy a lbad brja, hvd vissza a segdet, mg nem messze lehet.
gy is volt, szedte a lbt az inas, kiablt Krisztus utn:
- Segd r, segd r! Jjjn vissza, jjjn, siessen!
- Mi baj van?
- Nem ragad vissza a l lba.
Ahogy visszartek, mr agyon akartk verni a kovcsot, Krisztus lecsillaptotta õket, majd visszaragasztotta a llbat.
- Ilyen kovcs kell neknk, ez igazi mester - mondtk a parasztok.
Azta nem forr ssze a lcsont, mita a kovcs eltrte a l lbt. Minden llat lba sszeforrad, de a llb soha, ha egyszer eltrik.
Krisztus, Szent Pter s az csok
Jzus Krisztus s Szent Pter ksõ este rtek egy vrosba. Egy szllodba trtek, ahol csak egy tgyas szoba volt. Ngy gy mr foglalt volt ngy csnak, akik a vendglõben daloltak, tncoltak, vertk az asztalt kt kis botikval, jl be voltak szipkzva. A vendglõs az tdik gyat sznta Jzusnak s Szent Pternek.
Pter vacsora kzben hamar runt a rszegek dorbzolsra.
- Uram, gyernk, fekdjnk le, ne hallgassuk ezt a zsivajt!
- Jl van, Pter, gyernk!
Benyitottak a szllodaszobba:
- Uram, fekdjl a falhoz, ne halljad annyira azt a nagy zgst, n jobban kibrom kvl - kegyeskedett Pter.
Alighogy elaludtak, bezdultak az csok, elkezdtek a szobban is dorbzolni. Akinl a cimbalomverõ volt, odamegy az gyhoz, Pter egyik oldalt tgette. Pter megfordult, akkor meg a msik oldalt põrlte. Mikor Pter mr nem brta tovbb a verst, megrzta Jzust:
- Uram, cserljnk mr helyet, htha nagyon be vagy szortva a falnl!
- Jl van, Pter, cserljnk!
Mikor helyet cserltek, a cimbalmos odafordult.
- No, adjunk mr a falnl lvõnek is, mert az mg nem kapott!
A bor
Mikor No az znvz ell a brkra meneklt, bort is vitt magval. Unta magt erõsen az reg, s unalmban a borba hatfle llat vrt keverte.
Elõszr oroszlnvrt kevert. Aztn tigrisvrt. Ez sem volt elg, kevert bele mg medve-, diszn-, majom-, meg galambvrt is.
No, de meg is ltszik az embereken, akik egy pohrral tbb bort isznak, ezeknek az llatoknak a vre.
Van olyan ember, aki a bortl bszke, mint az oroszln.
Olyan, aki kegyetlen, mint a tigris.
Nmely ember dlngl tõle, mint a medve.
Ms ember a srban fetreng, akr a diszn.
Nmelyik mindenre nevet; mint a majom.
De van olyan is, aki olyan szeld a bortl, akr a galamb.
A lusta legny meg a szorgalmas lny
Jzus Krisztus Szent Pterrel egy nagy mezõn haladt keresztl. Egy vadkrtefhoz rtek, ahol egy lusta legny fekdt. Hanyatt vgta magt, arra vrt, hogy a szjba essk egy gymlcs.
Jzus megszltotta:
- Fiam, merre kll menni Egyiptomba?
A legny lusta volt felllni, a kezvel mutatni, csak a lbt mozdtotta, hogy
- Arra, a!
Jzus Krisztus elfordult s megcsvlta a fejt.
- Hogy lehet ilyen lusta teremtmnye az Istennek!
No, tovbbhaladtak. Egyszer Jzus megtrlte a homlokt:
- Hû, de megszomjaztam ebben a hõsgben!
- nnekem mr rgta szraz a torkom, Uram, csak nem mertem szlni - mondta Pter.
Az oldalban egy kislny aratott, arra vettk az irnyt, hogy vizet krjenek.
- Adnl neknk vizet, te kislny, mert erõsen megszomjaztunk!
A lny letette a sarlt, a korshoz perdlt, belekstolt. Melegnek tallta a vizet, ht kinttte. Elszaladt a forrshoz friss vizet merteni. Knlta aztn Jzus Krisztust is, Ptert is.
Jllaktak vzzel mind a ketten, s nem gyõztek hllkodni, hogy ilyen j vizet mg nem ittak soha, jlesett nekik.
Mikor elkszntek a lnytl, Pter megkrdezte Jzust:
- Uram Teremtõm, mivel ldod meg azt a szp, szorgalmas lnyt?
- Ahhoz a lusta legnyhez menjen felesgl, aki a krtefa alatt fekdt.
- Uram Teremtõm, csak ezt ne tedd! Mirt vered meg ezt a szorgalmas lnyt azzal a vilg lustjval?
- Azrt, mert annak a lusta legnynek szksge van egy segtõre, aki embert fog faragni belõle.
A menyecske kvnsga
Mikor az rjzus a fldn jrt, betrt egy hzhoz, ahol jl tartotta a menyecske, elltta enni-innivalval az elcsigzott vndort. Jzus meg akarta hllni a menyecske jsgt, ht azt mondta:
- No des lelkem, amit kvnsz, ezt nked teljestem.
Gondolkodott a menyecske, rncolta a homlokt, hogy mit krjen, ami nem csak neki vlik javra, hanem minden asszonynak.
- , Uram Teremtõm, azt krem, hogy mikor az asszony szenved, szli a gyermekt, ne csak neki fjjon, hanem a gyermek apjnak is!
Az rjzus beleegyezõen blintott:
- Meglesz fiam, ne flj semmit!
rlt a menyecske.
Igen m, de nemsokra terhes lett, vastagodott erõsen. Eltelt a kilenc hnap, elrkezett a szls ideje.
Jajgat kegyetlenl odabenn az gyban:
- Nagyon fj! Nagyon fj!
Kpzeljk csak el, a szomszd ember meg a favgatn sivalkodik, hogy õ neki is nagyon fj, mert az emberek mg gy sem tudnak tûrni, mint az asszonyok.
Lett nagy botrny, mert kituddott, hogy ki a gyermek apja. Bnta mr a menyecske, hogy ilyen bolond kvnsggal llt elõ, mikor Jzussal tallkozott. Csak mg egyszer lthatn az rjzust, hogy visszacsinln a dolgot!
Mikor felgygyult, egyszer csak bekopogott hozz Krisztus urunk.
Azt mondja:
- No, des lelkem, megadatott, amit krtl, az apja is szenvedett mr a gyermeknek.
A menyecske meg trdelte a kezt, alig gyõztt rimnkodni:
- Jaj, Uram Teremtõm, csak mg egyszer legyen gy, mint a vilg kezdetitõl van, hogy csak az asszony szenvedjen!
gy is lett, azrt nem tudjk az ta sem, ki a gyermek apja.
Szent Pter a laktanyban
Mikor Krisztus urunk a fldn jrt Szent Pterrel, mindent megnztek. Mentek ide, mentek oda, mg egy laktanyba is betvedtek.
Azt mondja Pter:
- Urunk, intzzk el a katonk sorst, mert nem jl megy a soruk, sokat szenvednek. Adjunk nekik valamilyen szablyzatot, segtsnk rajtuk!
- Pter, igazad van, fogjl egy paprt s ceruzt, rjad, amit mondok!
Szent Pter reg volt mr, kicsit nagyothallott.
Mondta Krisztus urunk:
- Katonknak bresztõ hatkor.
Pter lerta:
- ...amikor akkor.
Krisztus urunk folytatta:
- Katonknak reggelire feketekv, szalonna.
Pter meg rta:
- ...feketekv szaladva.
Krisztus urunk folytatta:
- Kivonulsra puha kenyr, sonka.
Pter meg:
- ...tltnytska, puska.
Akkor tovbb:
- Fizetsre t forint hsz.
Pter rta:
- ...egyformn hsz.
Ahogy kszen lettek, azt mondja Krisztus:
- Pter, most olvasd fel, amit rtl!
Pter elkezdte:
- Katonknak bresztõ, amikor akkor. Reggelire feketekv szaladva. Kivonulsra tltnytska, puska. Fizetse egyformn hsz.
Rzta fejt Krisztus urunk minden passzusnl.
- Pter, nem gy mondtam, de ha gy rtad, maradjon mostmr, de mg egy katona lesz a fldn, tged az egsz letben tkozni fog, mert jl elintzted a sorsukat.
Szent Pter a vsron
Mr reg volt a szamrka, amin Krisztus urunk meg Szent Pter utazgattak. reg is volt, beteg is volt, sovny is volt. gy gondoltk, hogy eladjk, elvittk a vsrra.
Pter rulta a szamarat. A kispnzûek kzl tbben rdeklõdtek, gondoltk, olcsn megkapjk az reg sovny szamarat.
Az egyik ember azt mondta:
- Megvennm a szamarat, de nagyon kicsi.
Pter meg:
- Kicsi, mert reg.
Persze, hogy odbbllt az ember.
Ksõbb jtt egy msik.
- Bcsika, megvennm a szamarat, de nagyon sovny.
- Sovny, mert beteg.
Õ Sem vette meg, otthagyta õket.
Pternek a nyakn maradt a portka.
Otthon krdi Jzus:
- Pter, nem adtad el a szamarat?
- Nem, uram.
- Hogy rultad?
- Megvette volna egy ember, de nagyon kicsinek tallta.
- Te mit mondtl?
- Azt, hogy kicsi, mert reg.
- Jaj, Pter, azt kellett volna mondani, hogy kicsi, de majd megnõl.
- Egy msik ember is rdeklõdtt, az meg sovnynak tartotta.
- Te mit mondtl?
- Azt, hogy sovny, mert beteg.
- Ej, Pter, azt kellett volna mondani, hogy sovny, de majd meghzik, akkor biztosan eladtad volna.
Azta nem bûn, ha a vsron mellbeszl valaki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
