DECEMBER 26. KARÁCSONY, ISTVÁN NAPJA
E napon jártak a dunántúli regölők. A gazdának minden jót kívántak, a leányokat, legényeket összeénekelték. A közelmúltig szokás volt egyes dunántúli falvakban, hogy a legények köcsögdudával, csörgősbottal felszerelve felkeresték a házakat, énekelték:
Eljöttünk, eljöttünk szent István szolgái |
Régi szokás szerint, szabad-e megtartani. |
Haj regü rejtem, regü, regü, regü regü rejtem. |
Amott eletkezik egy zöld pázsit, |
Azon legelészik csoda féle szarvas, |
Csoda féle szarvasnak ezer ága, boga, |
Ezer mise gyertya, |
Gyulladva gyulladjék, |
Soha el ne aludjék, |
Hej regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. |
Amott is mondanának egy szép leányt, |
Kinek neve vóna N. N. volna. |
Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. |
Amott is mondanának egy szép legényt, |
Kinek neve volna, N. N. volna. |
Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. |
Regüjjük a gazdát, vele az asszonyát, |
Mert az asszonynak, retek a bocskora, |
Répahéjj a szíjja, krumpli a sarka, |
Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. |
Szegen lóg egy zacskó, tele van százassó |
Fele a gazdáé, fele a regüsöké. |
Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. |
Eljött a szent karácsony bodros szakállával, |
Hej te kicsi csizmám nem győzlek szalmával! |
Megsült a kismalac, érezzük a szagát, |
Hozzák ki nekünk a hátulsó combját! |
Aggyon isten minden jót, |
Ha meghalunk koporsót, |
Szekerünkbe kereket, |
Csutoránkba feneket, |
Szent István napján, |
Hadd ihassunk eleget! |
(Bük, Vas m.; Tátrai Zs. gy. 1966) |
A regösének-változatok kezdősorai lehetnek:
Kejj föl, gazda, kejj föl, szállott Isten házodra sokával, seregével, vetett asztalával, szárnyas angyalával, teli poharával.
(Boldogfa, Zala m.; MNT II. 780. sz.)
Ezt a szöveget főként a zalai változatokban találjuk meg. Az 1838-ban lejegyzett regösének is ezt tartalmazza. Egyes változatokban ehhez csatlakozik a „Ha a ketek asztala szent oltár vóna...” kezdetű versszak is.
Somogy és Zala megyéből jegyezték le az alábbi kezdő versszakot:
Nem vagyunk mi rablók. |
Szent István szolgái; |
most jöttünk hideg útról, |
hideg mezejéről. |
Elfagyott kinek keze, kinek lába, |
kinek füle, kinek farka. |
(Szentpéterúr, Zala m.; MNT II. 810) |
Az adománykérés is bővülhet, Kemenesalján például a következő verssel:
Sütik a malacot, |
érzem a szagát. |
talán nekem adják |
a hátulsó combját. |
(MNT II. 812) |
Minden regösénekben szerepel a refrén:
Rőt ökör, régi törvény, |
haj, regő rejtem, |
azt is megengedte |
az a nagy úristen. |
Erdélyben, Udvarhely megyében az ifjú házasokat regélték meg bőségvarázsló, jókívánságmondó versekkel. Az első sorok így hangzanak:
Porka havak esedeznek, de hó reme, róma, |
Nyúlak, rókák játszadoznak, de hó reme, róma. |
(Kriza 1863: 121–122) |
A hazai kutatás sokat foglalkozott a regölés és a regösének kérdéseivel, mert abban finnugor kori réteget vél felfedezni, valamint a téli napforduló megünneplésének pogány nyomait. Rajeczky Benjamin pedig felhívta a figyelmet arra, hogy különféle szokások megnevezéseként is szerepel a magyar nyelvterületen a regölés, remélés. Például Pásztón, a lakodalom legvégén „regélni mennek”, vagyis még egyet mulatni. Nógrád megyében, Nagybárkányban a farsangi mulatság befejezését jelenti a regélés. Hamvazószerdán mentek a legények „regényi”: tyúkot, kacsát loptak, eladták, és elmulatták a pénzt. Éger vidékén remélésnek nevezik az ugyancsak hamvazószerdai alakoskodást. Regélő hétfő volt a neve valamikor a vízkereszt utáni első hétfőnek. A 16–17. századi kalendáriumokban fordul elő és a 17–18. századi céhszabályzatokban. E naphoz fűződhettek céhes ünnepek. Az elnevezések, szokások közti összefüggéseket azonban még nem tisztázta a kutatás.
A leggyakoribb keresztnevek, közé tartozik a magyar nyelvterületen az István. Minthogy a karácsonyi ünneppel is egybeesik, külön ünneplő szokásai alakultak ki. Gyakran István- és János-köszöntőket aktualizálnak más névnapra is. A szövegek részint népi eredetűek, részint műköltői vagy félnépi alkotások. Gyakori az „Eljöttünk mi jó este / jó reggelt”... kezdetű, főként István- és János-köszöntő.
A csácsbozsoki változatban, a mennyországban nőtt fa motívuma is szerepel:
1. Megjöttem én jó estét, jó estét, István köszöntésére. István, légy egészségben, köszöntlek reménységben!
2. Ha megérted napodat, napodat, |
szűz felvirradásodat, |
áldjad a Jézusodat, |
Megváltó Krisztusodat! |
|
3. A mennyország piarcán, piarcán, |
ott szedik az ibolyát, |
abból kötnek bokrétát, |
Szent Istvánnak koronát. |
|
4. Szent István udvarán, udvarán. |
vagyon egy szép almafa. |
|
Föld adja gyökerét. gyökér adja fáját. fája adja ágát. ága adja bimbóját. bimbó adja virágát. virág adja almáját.
almáját dícsérjük a Boldogságos Szűz Máriát. Kedves Pista bátyám, magam is azt mondom, éltesse az Isten sok friss egészségben. Mind egy szép rózsaszál virágos kis kertben, virágozzék István szenttek seregében!
Dícsértessék a Jézus Krisztus! |
(Csácsbozsok, Zala m.; MNT II. 906. sz.) |
Az Ipoly vidékén újabb keletű szokás az István-köszöntő. Például Kelenyén a fiúgyerekek keresik fel a rokonokat a következő versikével:
Dunábo van kis halacska, |
Annak neve harcsa. |
Az én kedves bácsikámat |
Az Istenke mektarcsa. |
|
Tarcsa, tarcsa sokáig, |
Százesztendős koráig. |
Még a Duna vize |
Nem ér bokáig. |
A felnőttek csak annyit mondanak: „Isten éltesse sokáig, egissigbe több számos esztendőbe, sok szerencsébe” (Csáky 1987.)
|