Nincsen Húsvét nyuszi nélkül,

avagy Pogány elemek a keresztény Európa irodalmában.

Hogy a nyuszi tojná a tojást - ezt a gyermeki tévhitet rendszerint még időben elfojtják a gondos szülők, azonban a problémát, hogy miért csücsül a feltámadó Jézuska napján nyuszi és tojás a fűben, sok tanácstalan felnőtt egyszerű huszárvágással oldja meg. "Ehhez még kicsi vagy - mondják -. Majd megtudod, ha nagy leszel." - azzal mint ki jól végezte dolgát, visszasüppednek a fotel puha nyugalmába: ők sem lettek annak idején okosabbak. Valóban: mit is keres ott nyuszi?

A Húsvét, meg az ő nyuszija

Akárcsak a megszentelt helyek, úgy a keresztény liturgia szent napjai is többnyire "rátelepedtek" egy- egy korábban pogányok által felszentelt ünnepre. Ennek persze megvoltak a maguk praktikus okai, hiszen a pl. a napfordulók időpontja, évszakok kezdete, zárása mindenféle naptárban szabott időhöz kötött, mondhatni: természetéből fakadóan "fix". Másrészről: talán így könnyebben meg lehetett jegyezni, hozzá lehetett szokni az új ünnephez, ha legalább az ideje már ismert volt. További misztikus magyarázatokat most mellőzök.
A Húsvét, vagyis a feltámadás ünnepe éppen egy pogány termékenység ünnep helyére került, azonban azt kiszorítania teljesen nem sikerült, helyette egyfajta "szimbiózisban" éltek egymással: nevében és részben tartalmában keresztény, de külsőségeiben és - csökevényesen - bizonyos szertartásaiban pogány ünnepként. Így máris érthetőbb a locsolás aktusa is.

Pogány múltunk tehát máig kísért, az egy évezred sem tudta teljesen megsemmisíteni. Ott él a babonáinkban, népköltészetünkben, gyakran a tudatosság minden jele nélkül idézzük fel őket. Az államalapítás és a kereszténység felvétele szoros összefüggésben álltak egymással, így szinte mondhatjuk: fennmaradásunk állt vagy bukott a krisztianizáció sikerén. Úgy látszik mégis, hogy sokak a lelki üdvüket tartották előbbre valónak – még ha ez a lélek pogány volt is. A kereszt árnyékában gyakran bújtak meg "pogány tüzek", életben tartva saját mitológiájukat, hódolva a - számukra - egyedül üdvözítő ősi hitnek. Üldözött eretnekként, de beleolvadt mindennapjainkba ősapáink hitvilága.