A karácsony eredetileg egy mozgó ünnep volt, az év különböző időpontjain ünnepelték. A december 25-i dátumot Július pápa döntésére tűzték ki az IV-ik században, mert akkor volt a római téli napforduló, a nap visszatérésének az Ünnepe. Mivel a nép nem volt hajlandó feladni ezt a tradicionális ünnepet, a legjobb gondolat volt, hogy összekapcsolják a Karácsonnyal, hogy azzal helyettesítsék a pogány ünnepléseket.

752-ben, amikor a juliánus kalendáriumról áttértek a gregoriánusra, elvesztettek 11 napot az évből. Tehát a dec. 25 dátum 11 nappal hátramozdult. Azok az egyházak, amelyek ma is a juliánus kalendáriumot tartják, januárban ünneplik a karácsonyt, akkorra esik náluk dec.25.

A legtöbb karácsonyi szokás (ajándékozás, gyertyagyújtás, karácsonyjárás, karácsonyfa) régebbi vallásokból ered.

Itt alább található egy néhány a még fennmaradt pogány szokásokból.

Befana -- Olaszország Mikulása

Bifana, egy barátságos boszorkány, seprűn repül le a kéményeken, hogy a kiakasztott harisnyákba ajándékokat tegyen. A legenda szerint Bifana éppen sepregetett, amikor a Három Királyok bekopogtattak hozzá. Felajánlották, hogy magukkal viszik a Kisjézust megnézni, de azt mondta, nincs ideje. Utóbb meggondolta magát, de már késő volt. Ezért mai napig is betér karácsonykor minden házba és ajándékot hagy mindenhol a Kisjézus tiszteletére.

Svédországban

Mielőtt a kereszténységet felvették volna, a svédek a téli napfordulókor a napot ünnepelték. A neve Midvinterbloot, ami azt jelenti, hogy Tél Középi Vér, és olyankor állati és emberáldozatokat mutattak be. Ezek az áldozati oltárok meghatározott helyekre voltak felállítva, és még jelen pillanatban is majdnem minden régi svéd templom egy hajdani áldozati szín helyén all. Az utolsó pogány rítusokat végül is 1200 körül adták fel a misszionáriusok befolyására. (Bár eleinte a misszionáriusok is áldozatokként végezték a karrierüket a viking falvakban.) A Midvinterblotnak az volt a szerepe, hogy a helyi istenségeket megengeszteljék, hogy azok nagylelkűen szabadon engedjék a napot, és az visszatérhessen a földre. A telek Skandináviában sötétek és ijesztőek. (A központi fűtés előtti időkről beszélek...) Es azok az istenek nagyon-nagy hatalommal bírtak! A csütörtök neve mai napig is a háborúskodás istenének, Thornak, a nevét viseli, a péntek, pedig a termékenységét (Freja). Azt is érdekes tudni, hogy svédül a karácsonyt Julnak nevezik, és a Jul gnómnak ugyanakkora szerepe van, mint a Télapónak, vagy a Krisztkindlinek. Nem könnyű a régi pogány szokásoktól megszabadulni! Állítólag a régi vallás, Thorral és barátaival az élén, itt-ott még ma is él, ha nem is olyan véres többé.

Napforduló Skóciában

A Napforduló Ünnepét az év legrövidebb napjának az előestéjén tartják. Időszámításunk első évezredében a mai skótok ősei, a druidák, Napfordulókor a Nap Istenét ünnepelték, örvendezve, hogy ezután visszatér és újra erősödni fog. A szokások ma is élnek a vígan tradíciókban, az angol nyelvterületeken, és különféle változatokban a világ más tájain.

Egy nagy fahasábot - a Julhasábot - felállítják egy tisztás közepén, és meggyújtják. Mindenki azután a tüzet körültáncolja. Azt mondják, hogy minél nagyobb zajt csapnak, annál jobb, mert ezzel ébresztik fel a nap istenét, s így az újjáéledés folyamatát.

Szamár Ünnepe - középkori keresztény ünnep

Az ünnep úgy kezdődött, hogy megelevenítették a szent család menekülését sötét hangulatú színpadi előadásban a város főterén, s azután templomi szentmisével fejezték be az eseményt. Idővel az ünneplés módja átváltozott paródiává, egy szamarat bevittek a templomba, mint megbecsült vendéget, és megtisztelésként a pap és a gyülekezet közösen i-áztak. Végül ezt a Vatikán betiltotta, de még hosszú évekbe telt, míg mint vallásos ünnep eltűnt. Ma már csak népi hagyományként ünneplik helyenként

Ganna - etiópiai szokás

A legenda szerint a juhászok, amikor meghallották Jézus születésének a hírét, rázták a pásztorbotjaikat és egy Ganna nevezetű társasjátékot játszottak örömükben. Ennek emlékére játssza ma a gannát Etiópiában minden keresztény férfi és fiú karácsony napján, vagyis január 7.-én - a régi kalendárium szerint.

Dozmocse - a Haldokló Év Ünnepe Tibetben

Az öt napig tartó ünnep központja egy oszlop, ami ki van díszítve csillagokkal, és egyéb, színes fonalakból készített, dekorációkkal. Ijesztő maszkokat viselő táncosok ugrálják körül, hogy elijesszék a rossz szellemeket az elkövetkező évre. Dáridózásokkal és imádkozásokkal telnek el a következő napok, fináléként a nép együtt dönti le az oszlopot és szedi szét a dekorációkat.

Vajszobrászat - buddhista újévi szokás

Szintén tibeti szokás, hogy újévkor a buddhista szerzetesek jak vajból aprólékos gonddal készített szobrokat faragnak, minden évben más-más történetet és tanító mesét elevenítve meg. A szobrok néha elérik a 10 méter magasságot, és speciális vajlámpások világítják meg őket. A legsikerültebb szobrok kitüntetésben részesülnek.

Csaomosz - pakisztáni napforduló ünnep

Ennek az ünnepnek is pogány, a muzulmán kort megelőző, eredete van. A napforduló idején egy ősi félisten leszáll a földre, hogy összegyűjtse az imádságokat és elvigye a Mindenható (Dezao) lábaihoz. Az ünnep alatt a lányok és asszonyok rituális fürdőket vesznek, a férfiak, pedig vizet öntenek fejükre, mialatt egy kenyeret emelnek az ég felé. Ezután a férfiak is megmárkóznak, de aztán nem szabad székre üljenek, amíg naplemente után kecske vérrel be nem fröcskölik az arcukat. A tisztító rítusok után nagy fesztivált rendeznek, táncolnak, tűzrakásokat gyújtanak és esznek - isznak. (Speciális ilyenkor egy étel, ami kecskepacalból készül...)

Retkek Éjszakája - Mexikóban

Szokatlan ünnepségre kerül sor a mexikói Oaxaca-ban minden év december 23-ikán. A múlt század közepén kezdődött, amikor is a spanyolok behozták Mexikóba az első retket. Oaxacaban ezek nagyon nagyra nőnek, de a köves talaj miatt mindenféle furcsa, csavart formájúvá alakulnak. A helyi népművészek azután mindenféle érdekes dolgot faragnak ezekből, jeleneteket a bibliából, meg helyi Azték legendákból. Készpénz díjakat nyernek a legjobb szobrászok, és az est káprázatos tűzijátékkal záródik.

Hari Kujo - Japán

Ezt a buddhista ünnepet december 8.-kán ünneplik Japán minden sarkában. Állítólag 400 körül kezdődött a szokás. Először csak a szabók és varrónők ünnepelték, de ma már résztvesz benne mindenki, aki szeret varrni.

Az év folyamán az eltört, elgörbült tűket és ollókat nem dobják el, hanem ezen a napon a tűk tiszteletére felállított szentélyekbe viszik őket. Ott egy tál tofuba (szójasajt) szúrják bele a kimustrált szerszámokat. Ahogy a varrónő beleszúrja őket a tofuba, egy speciális imát és áldást mond, megköszönve nekik a szolgálatukat. Ezek után aztán a tofukockát papírba csomagolják és a tűk örök nyugalomra, találnak, amint ünnepélyesen a tengerbe dobják őket.