Kisgömböc, a

tréfás → halmozó mese, → gyermekmese; → formulamese jellegét a kisgömböc ismétlődő-gyarapodó mondókája adja meg. Cselekménye: szegény ember malackát vág, családjával együtt rendre mindenét elfogyasztják, már csak a gömböce van meg. A szegény asszony sorra felküldi három lányát a padlásra, majd maga is felmegy, hogy lehozzák, de a kisgömböc sorra valamennyiüket bekapja: Mit akarsz, engem megenni, inkább én eszlek meg téged!, majd: Egy (két) nénédet, három lányodat bekaptam, ham, téged is bekaplak! – bekapja a gazdát is, leszakad a madzagja, legurul a létrán, ki az utcára, bekap egy csapat aratót, egy szakasz katonát, egy csorda disznót, de a kiskanász fehérvári bicskája (katonák szuronya, aratók kaszája) megakad a torkán, felhasítja, valamennyien kisétálnak (MNK 2028B*). Az egész magyar nyelvterületen ismert, legnagyobb számban a Duna–Tisza közéről és a Tiszántúlról jegyezték fel változatait. Népszerűségében jelentős szerepe van Arany László nagykőrösi és Török Károly hódmezővásárhelyi változatának (Benedek Elek feldolgozásában), melyet tankönyvek, gyermekmeséskönyvek országszerte elterjesztettek.

A mese nemzetközi redakciói farkasról, szörnyekről szólnak (→ hét kecskeolló, a, → Piroska és a farkas). – Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I., Leipzig, 1913); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Konsza Samu: Háromszéki magyar népköltészet (szerk. Faragó József, Marosvásárhely, 1957).

Kisgömböc meséje

Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy ők mondták, annyira zsöndítették, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb leányának: - Eredj csak fel, lányom a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felmegy hát a lány a padlásra, amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki: - Hamm, mindjárt bekaplak! - S nem tréfált, hanem igazán bekapta. Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jönne végre. De bíz'a nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának: - Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kisgömböcöt. Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kisgömböcöt, de az azt mondja neki: - Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! Azzal szépen bekapta. Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet, azok az Isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kisgömböc: - Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak! S bekapta azt is. Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment azt mondja neki a kisgömböc: - Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki. Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé, azt mondja neki a kisgömböc: - Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta, de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kisgömböc pedig leesett, azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult, a garádicson a földre. Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszás ember, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta. Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regement katonát. Azokat is minden bagázistól együtt bekapta. Megint gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legeltette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kisgömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki: - Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás embert, egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kisgömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára, a kisgömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve. Ha a kisgömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna.