|
Gergely-járás-1
BB 2007.03.12. 04:27
 Március 12. Gergely napja
Március 12. Gergely napja
Gergely-járás: az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt. A diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Ezen a napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek. Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert mondás, miszerint ha ezen a napon esik a hó: "Megrázza még szakállát Gergely."
(Teljes nevén Nagy Szent Gergely; mondai nevén „Sziklához láncolt Gergely”.)
Bencés szerzetes, majd pápa; egyháztanító, a középkori műveltség egyik legnagyobb alapozója. Nevéhez fűződik az egyházi ének klasszikus rendszerezése (gregorián). Az angolszászok térítője.
Az Érdy-kódex előadása szerint atyai örökségéből hat kolostort alapít Szicíliában, egyet pedig szülővárosában, Rómában. Ez utóbbiban él kemény penitenciát tartva. Cellájában egyszer, amikor éppen a Szentírást olvasta, Isten angyala hajótörött képében alamizsnát kért tőle. Hat ezüstpénzt adott neki. Amikor újra eljött a hajótörött, újra kapott pénzt tőle. Harmadszorra Gergely már csak azt az ezüsttálcát tudta nekiadni, amelyen édesanyja élelmet szokott neki küldeni. Más alkalommal, amikor a Tiberis megáradt, sok kígyó és sárkány tört az örökvárosra, s döghalál támadt, amely a pápát sem kímélte. Utódául Gergelyt akarták megválasztani, de ő e tisztség elől az erdőbe menekült. Fényes kőláb jelent meg a feje fölött, amely nyomra vezette az őt keresőket. Szent angyalok emelték a pápai trónra. A döghalált a Lukács evangélista festette Mária-képpel állította meg, amelyet körmenettel hordoztatott végig a városban. Gergely látomásában ekkor a Crestencia-vár fölött Istennek szent angyala megtörölte öldöklő, véres tőrét és hüvelyébe rejtette. Az erősség e miatt az „Angyalvár" nevet kapta. A szent pápához a középkorban a tisztítótűzben szenvedő lelkekért is könyörögtek. Egyik középkori legendájában egy kételkedő asszony szeme láttára imádságával Krisztus ujjává változtatta át az ostyát („Gergely pápa miséje"). Varga Lajos verses átköltésében vált széles körben ismertté: „ A tengeri sziklák rabja, vagy Szent Gergely pápa élete." A székelységben és az Alföldön megtalálható ennek meseváltozása is.
Az egyháztörténet szerint a nevéhez fűződő szakrális játék a „Gergelyezés" IV. Gergely pápa (IX. sz.) intézkedésére terjedt el. A játékot eredetileg három diákgyerek adta elő: egy püspök volt közülük és kettő káplán. A többi gyerek megfelelő öltözetben egy-egy mesterséget képviselt, kísérő volt csupán. A „püspök" a templomban versbeszédet mondott, majd tavaszköszöntő seregével bejárta a várost. Egyben diákokat is toboroztak az iskolának. Gergely a középkori iskolák és diákok egyik legkedveltebb patrónusa volt. A hazai Gergelyezésbe az Aprószentek napján választott gyermekpüspök középkori hagyománya is benne foglaltatik. A csökölyi református diákok bokrétásan, szalagokkal ékesített mogyorópálcával köszöntöttek azoknál a házaknál, ahol új diáknak való gyerekre találtak. A szülők a toborzókat tojással, süteménnyel és pénzzel jutalmazták. Az iskolában terített asztal várta őket, majd harangoztak a templomi könyörgésre, s csak utána kezdődött meg a tanítás. Szerda és szombat koledáló napnak számított: a tanulók telerakták hozott tojással, kukoricacsővel, s ezzel-azzal a tanító kosarát.
Gergely, a középkorban tavaszkezdő, melegváró napnak számított. A Julián naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség időszaka. Régen e napon a honn gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben így köszöntöttek: „acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek". Az acélt úgy dobták a földre, hogy az egy darabig forogjon; a tavaszba forduló Napot idézték vele. Zalaszentbalázs szőlősgazdái szerint az e napon metszett tőkéről sok bort szüreteltek. A sióagárdiak ekkor metszették szőlőjük sarkaiban „őrködő' négy tőkét. Névünnepe vetőnapnak számított búzára, rozsra, hüvelyesekre és palántás növényekre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
