A paraszt megk�t�z�tt karral haladt el�tte, �s elvezette a szent ember monostor�hoz. Benedeket a cell�ja el�tt egyed�l �lve �s olvas�sba m�lyedve tal�lta. Gall�nak, aki d�h�ngve k�vette, ezt mondta: „�me, ez az, akir�l besz�ltem, � Benedek atya!” Galla nekihev�lve, zavart esz�nek �r�lts�g�ben azt gondolta, hogy szokott m�dj�n megr�m�theti Benedeket. Nagy hangon r�ki�ltott, mondv�n: „Kelj f�l, kelj f�l, add vissza ennek a parasztnak a dolgait, amiket magadhoz vett�l!” Hangj�ra az Isten embere f�lvetette a szem�t, abbahagyta az olvas�st, majd a parasztra n�zett, aki ott �llt megk�t�zve. Szem�t annak karj�ra szegezte, mire a sz�jak oly csod�latos gyorsan kezdtek leold�dni, hogy ily sebesen semmif�le emberi igyekezet nem oldhatta volna le azokat. A megk�t�z�tt ember egyszerre csak ott �llt k�tel�kek n�lk�l. E hatalmas er�t�l megrettenve Galla f�ldre rogyott �s hajl�thatatlan, kegyetlen nyak�t Benedek l�ba al� hajtva, im�ds�g�ba aj�nlotta mag�t. A szent ember f�l sem kelt az olvas�sb�l, de a testv�reket h�vatv�n megparancsolta, vezess�k beljebb, hogy vegye az �ld�st. Mikor el�vezett�k, intette, hagyjon fel t�bolyult kegyetlens�g�vel. Enni adtak neki, majd hazat�rv�n soha t�bb� semmit nem mert k�vetelni a parasztt�l, akit isten embere m�g csak meg sem �rintett, csak r�tekintett, �s f�loldozta k�tel�keib�l.

Egy id�ben Campania vid�k�t hatalmas �h�ns�g s�jtotta. Mindenki teljesen kifogyott az eles�gb�l, M�r Benedek monostor�ban is elfogyott a b�za, a kenyeret pedig mind megett�k, �gyhogy mikor elj�tt az �tkez�s �r�ja, csak �t kenyeret tudtak f�lkutatni a testv�reknek. Mikor a tiszteletre m�lt� atya l�tta, hogy mindannyian szomor�ak, kishit�s�g�ket szel�d dorg�l�ssal kezdte b�tor�tani, �g�reteivel pedig f�lemelni, mondv�n, „Mi�rt szomorkodik a ti sz�vetek a keny�r hi�nya miatt? Ma m�g kev�s lesz, de m�r holnap is b�s�gesen lesz kenyer�nk.” M�snap a monostor kapuja el�tt, zs�kokban k�tsz�z v�ka lisztet tal�ltak, m�ig titok, hogy a Mindenhat� Isten kinek a k�zvet�t�s�vel juttatta hozz�juk. A testv�rek ezt l�tv�n h�l�kat adtak az �rnak, s megtanult�k, hogy ne k�telkedjenek Istenben sem a b�s�g, sem a sz�ks�g idej�n.

Azt is olvassuk, hogy valakinek volt egy fia, aki elef�ntk�rba esett. Haja kihullott, b�re feldagadt, �s �r�k�s �hs�g�t m�r nem tudta eltitkolni. Apja elk�ldte Isten ember�hez, �s igen gyorsan visszanyerte el�bbeni eg�szs�g�t. Emiatt v�gtelen h�l�t adtak az Istennek, �s ezut�n a mondott gyermek a j� cselekedetekben megmaradv�n, boldogan elszenderedett az �rban.

N�h�ny testv�rt elk�ld�tt egy bizonyos helyre, hogy ott monostort �p�tsenek. Azt mondta, hogy egy el�re kit�z�tt napon hozz�juk megy �s megmondja, hogyan �p�ts�k. Az �g�rt napra virrad� �jjelen �lomban megjelent a szerzetesnek, akit vezet�j�knek rendelt, s minden egyes helyet, ahol valamit �p�teni�k kellett, r�szletesen megmutatott. Nem adtak hitelt a l�tom�snak, �s egyre csak �t v�rt�k, v�g�l visszat�rtek hozz�, mondv�n: „V�rtuk, aty�nk, hogy elj�ssz, amint meg�g�rted, de nem j�tt�l.” Mire Benedek: „Mi�rt mondj�tok, testv�rek? Nem jelentettem-� meg tin�ktek, nem mutattam-� meg minden egyes helyet? Mindent �gy rendezzetek el, ahogy a l�tom�sban kapt�tok!”

Monostor�t�l nem messze volt k�t nemes sz�rmaz�s�, Istennek szentelt n�, akik nem f�kezt�k meg a nyelv�ket, hanem azt a f�rfi�t, aki a vezet�j�k volt, meggondolatlan szavakkal gyakran haragra lobbantott�k. Az elmondta ezt Isten ember�nek, aki megparancsolta: „F�kezz�tek meg a nyelveteket, m�sk�l�nben kik�z�s�telek benneteket!” A kik�z�s�t�s �t�let�t nem v�gz�s gyan�nt mondta ki, hanem csak kil�t�sba helyezte. A n�k azonban nem v�ltoztak meg, s n�h�ny nap m�lva elhunytak; a templomban temett�k el �ket. Egyszer a templomban mis�t mondott a pap, �s a di�konus szok�s szerint mondta, hogy: „Aki nem �ldozik, t�vozz�k!”; az asszonyok dajk�ja, aki helyett�k mindig felaj�nlotta az �ldozati adom�nyt, l�tta, hogy kij�ttek a s�rjukb�l, majd a templomb�l is t�voztak. Mikor ezt h�r�l adt�k Szent Benedeknek, � saj�t kez�vel adott �ldozati adom�nyt, mondv�n: „Menjetek �s ezt az adom�nyt aj�nlj�tok fel �rett�k, �s tov�bb nem lesznek a kik�z�s�t�s alatt!” �gy is t�rt�nt. A di�konus szok�s szerint ki�ltott, de t�bb� nem l�tt�k �ket t�vozni a templomb�l.

Egy szerzetes �ld�s n�lk�l ment ki, hogy sz�leit megl�togassa. Azon a napon, amelyen haza�rkezett, meghalt, �s eltemettetv�n a f�ld k�tszer is kivetette. Sz�lei Benedekhez mentek, �s k�rlelt�k, hogy adja �ld�s�t re�. � pedig, v�v�n az �r test�t, mondta: „Menjetek �s tegy�tek ezt a kebl�re, �s �gy temess�tek el.” �gy is t�rt�nt, a f�ld pedig mag�ban tartotta a testet, t�bb� nem vetette ki.

Egy szerzetesnek nem volt marad�sa a monostorban, s addig zaklatta Isten ember�t, m�g az megharagudv�n, elbocs�totta. Amint kil�pett a monostorb�l, egy t�tott sz�j� s�rk�nnyal tal�lkozott az �ton. A s�rk�ny f�l akarta falni, mire az f�lki�ltott: „Fussatok, fussatok ide, mert ez a s�rk�ny el akar nyelni!” Odafutv�n a testv�rek, s�rk�nyt nem tal�ltak, de a remeg� �s f�lelm�ben verg�d� szerzetest visszavitt�k a monostorba. R�gt�n meg�g�rte, hogy soha nem t�vozik el a monostorb�l.

Egy id�ben azt az eg�sz tartom�nyt roppant �hs�g s�jtotta, �s Isten embere, amit csak tal�lt, mindent sz�tosztott a sz�k�lk�d�knek. A monostorban nem maradt semmi, csak egy kis olaj egy �veged�nyben. Mikor Isten embere err�l tudom�st szerzett, megparancsolta a pincemesternek, hogy azt a kev�s olajat is adja oda valamely r�szorul�nak. A testv�r hallotta a parancsot, de nem volt hajland� teljes�teni, mert semmi olaj nem maradt volna a testv�reknek. Megtudta az Isten embere, �s az �veged�nyt az olajjal egy�tt kihaj�totta az ablakon, nehogy valami is engedetlens�gb�l megmaradjon a kolostorban. A kihaj�tott ed�ny roppant nagy szikl�ra esett, de sem az olaj nem folyt ki, sem az ed�ny nem t�rt �ssze. F�lhozatta �s odaadta a sz�k�lk�d�knek, az eml�tett szerzetest pedig engedetlens�ge �s hitetlens�ge miatt megdorg�lta, majd im�ds�gba m�lyedt. Egy nagy hord�, amely mellett�k �llt, egyszer csak �gy megtelt olajjal, hogy m�g a padl�ra is kicsordult.

Egy alkalommal leereszkedett a monostorb�l, hogy megl�togassa n�v�r�t. Mikor pedig asztalhoz �lt, amaz k�rte, hogy maradjon vele azon az �jszak�n. Benedek nem egyezett bele. Ekkor a sz�z, fej�t a kez�be hajtva, k�rte az Urat, s mikor f�lemelte a fej�t, akkora vill�ml�s �s �gzeng�s t�madt, �gy szakadt az es�, hogy nem tudtak kimozdulni, pedig ezel�tt csod�latos, der�lt id� volt. A sz�z, akinek csak �gy patakzottak a k�nnyei, a der�lt id�j�r�st es�re v�ltoztatta. Isten embere megszomorodva mondotta: „K�ny�r�lj�n rajtad a Mindenhat� Isten, n�v�rem! H�t mit csin�lt�l?” Mire amaz: „K�rtelek, s te nem akart�l meghallgatni; az Urat k�rtem, s meghallgatott engem. H�t csak menj, ha tudsz!” �gy t�rt�nt, hogy az eg�sz �jszak�t �bren t�lt�tt�k, �s szent besz�lget�sekkel el�g�tett�k meg egym�st. �s �me, h�rom nap m�lt�n, hogy visszat�rt a monostorba, az �gre tekintv�n, n�v�r�nek a lelk�t l�tta galamb k�p�ben, amint az �gbe has�tva elt�nik. Majd test�t a monostorba hozatta, �s elhelyeztette abban a s�rban, melyet saj�t mag�nak el�re elk�sz�tett.

Egy �jszaka Isten szolg�ja, Benedek kitekintett az ablakon �s esedezett az �rhoz. Fel�lr�l hirtelen nagy f�ny �radt sz�t, s az �jszaka s�t�ts�g�t teljesen megfutam�totta. Mintha az eg�sz vil�got egyetlen napsug�r fogadta volna mag�ba. Benne l�tta Germanus capuai p�sp�k lelk�t, amint az �g fel� r�p�l. K�s�bb megtudta, hogy �pp abban az �r�ban sz�llt ki a test�b�l.

Ugyanazon �vben, melyben az �letb�l elmenend� volt, a testv�reknek megjelentette elk�lt�z�se napj�t. Elhunyta el�tt hat nappal megnyittatta a s�rj�t, majd magas l�z kezdte gy�t�rni. Napr�l napra s�lyosbodott a betegs�ge, a hatodik napon a templomba vitette mag�t, �s itt elk�lt�z�s�re az �r test�nek �s v�r�nek v�tel�vel er�s�tette meg mag�t. Tan�tv�nyai kezei tartott�k fenn er�tlen tagjait. �g fel� t�rt karral �llt f�l, �s im�ds�g szavai k�zt utols�t lehelt. Azon a napon, melyen Isten embere, Benedek ebb�l a jelenval� �letb�l Krisztushoz k�lt�z�tt, k�t testv�r, egyik�k a cell�j�ban id�z�tt, a m�sik t�vol volt, ugyanazon l�tom�st kapta. L�ttak egy f�nyes sz�nyegekkel takart utat, melyet megsz�ml�lhatatlan sok l�mp�s ragyogott be. Az �t Benedek cell�j�t�l kelet fel�, az �gbe tartott. Egy tiszteletre m�lt�, ragyog� orc�j� f�rfi is ott �llt. Megk�rdezte, kinek az �tja ez, amit l�tnak. Azt v�laszolt�k, nem tudj�k, mire �gy sz�lt: „Ez az az �t, melyen Benedek, akit Isten szeret, az �gbe megy.”

Keresztel� Szent J�nos templom�ban temett�k el, melyet Apoll� olt�r�nak lerombol�sa ut�n � maga �p�tett. Az �r 518. esztendeje k�r�l �lt, az id�sebb Iustinus idej�ben.

�

ford�totta: D�ri Bal�zs

http://mek.oszk.hu/04600/04626/html/legenda0039.html

Szent Benedek Regul�ja

http://users.skynet.be/am012324/scriptorium/rb/rb_hung.htm