Florentinus pedig l�tv�n, hogy a mester test�t nem gyilkolhatta meg, f�lgyulladt a tan�tv�nyok lelk�nek kiolt�s�ra: h�t meztelen le�nyt k�ld�tt, hogy ott j�tsszanak �s �nekeljenek a monostor kertj�ben. �gy akarta a szerzeteseket bujas�gra gerjeszteni. Cell�j�b�l megl�tta ezt a Szent, s f�lv�n, hogy tan�tv�nyai elbuknak, kit�rt az irigys�g el�l, �s n�h�ny testv�rt maga mell� v�v�n, m�shol telepedett le. Florentinus pedig az erk�lyen �llva �r�mmel l�tta, hogy amaz t�vozik. Az erk�ly egyszerre csak leszakadt alatta, �s � nyomban sz�rnyethalt. Akkor Maurus az Isten embere ut�n futva, �gy sz�lt: „Fordulj vissza, mert sz�rnyethalt, aki t�ged �ld�z�tt!” Benedek ezt hallv�n, keservesen fels�hajtott, vagy mert ellens�ge elbukott, vagy mert tan�tv�nya �rvendezett ellens�ge hal�l�n. Emiatt t�rt�nt, hogy penitenci�t r�tt r�, � pedig csak lakhelyet, de nem ellens�get cser�lt.

Cassino hegy�hez ment, �s Apoll�nak ott �ll� templom�t Keresztel� Szent J�nos szent�ly�v� alak�totta, a k�rny�k n�p�t pedig elford�totta a b�lv�nyim�d�st�l. Az �si Ellens�g azonban nem b�rta elviselni, �s sz�rny�s�ges alakban jelent meg testi szeme el�tt, �g� sz�jjal �s szemmel d�h�sk�d�tt ellene, �s ezt mondta: „Benedek (Benedicte), Benedek!” Az nem m�ltatta v�laszra, mire az �rd�g; „�tkozott, �tkozott (Maledicte), nem �ldott (Benedicte), mit �ld�z�l engem?!”

Egy nap a testv�rek a f�ldr�l egy ott fekv� k�vet akartak az �p�let fal�ba beemelni, de meg se b�rt�k mozd�tani. M�r nagy csapat f�rfi pr�b�lkozott, de �gy sem tudt�k f�lemelni. Isten embere odamenv�n �ld�st (benedictionem) mondott, �s r�gt�n f�lemelt�k a k�vet. Nyilv�nval� volt, hogy az �rd�g �lt rajta, �s az nem hagyta, hogy elvigy�k. Mikor pedig a testv�rek kiss� magasabbra h�zt�k a falat, az �si Ellens�g megjelent Isten ember�nek, s jelezte, hogy az ott dolgoz� testv�rekhez igyekszik. Benedek t�st�nt meg�zente n�kik: „Testv�rek, �vatosak legyetek, mert a gonosz l�lek megy hozz�tok!” A h�rviv� alig fejezte be szavait, �me, az �si Ellens�g led�nt�tte a falat, �s a romok egy gyermekkor� szerzetest maguk al� temettek. Isten embere azonban a halott, sz�troncsolt gyermeket egy zs�kban mag�hoz vitette, �s im�ds�ggal felt�masztv�n, vissza�ll�totta az el�bbeni munk�ba.

Egy tisztes �let� laikus minden �vben elzar�ndokolt Isten ember�hez. El�tte pedig b�jt�lt. Egy napon teh�t, mikor arrafel� tartott, egy �tit�rs szeg�d�tt mell�, aki elem�zsi�t vitt mag�val. Alkonyatt�jt megsz�l�totta: „Gyere, testv�r, vegy�nk magunkhoz �telt, nehogy elf�radjunk az �ton!” Amaz v�laszolt, hogy egy falatot sem eszik. T�rsa egy �r�ra elhallgatott, azt�n megint n�gatta, de az nem �llt k�t�lnek. Azt�n eltelt egy �ra, �s kimer�tette �ket a hossz� �t. Tal�ltak egy r�tet, rajta egy forr�st �s mindent, ami a testet fel�d�theti. A v�ndor odamutatott �s k�rlelte a t�rs�t, hogy k�stolja meg az elem�zsi�t, �s pihenjen le. H�zelgett a sz� a f�l�nek, a hely a szem�nek, s beadta a derek�t. Mikor pedig Benedekhez �rtek, azt mondta neki az Isten embere: „L�m, testv�r, a gonosz ellens�g el�sz�r nem tudott meggy�zni, m�sodszor sem volt r� k�pes, de harmadj�ra legy�z�tt.” Az pedig Benedek l�ba el� borulva, s�hajok k�zt b�nta meg, hogy v�tkezett.

Totila g�t kir�ly meg akarv�n tapasztalni, hogy t�nyleg megvan-e Isten ember�ben a pr�f�tas�g lelke, fegyverhordoz�j�t kir�lyi ruh�ba �lt�ztette, �s teljes kir�lyi d�szben a monostorba k�ldte. Mikor Benedek megl�tta, �gy sz�lt: „Tedd csak le, fiam, tedd le, mert amit hordasz, nem a ti�d!” Az pedig azonnal a f�ldre borult, �s megr�m�lt, hogy egy ily nagy embert akart f�lrevezetni.

Egy klerikust, akit az �rd�g gy�t�rt, Isten embere el� vezettek, hogy gy�gy�tsa meg. Ki�zte bel�le az �rd�g�t, �s �gy sz�lt: „Menj el �s t�bb� ne egy�l h�st, se a szent rendeket ne mer�szeld f�lvenni! Ha ezt megtenn�d, az �rd�g hatalm�ba esel.” A klerikus egy ideig megtartotta a parancsot, de �szrevette, hogy a n�la kisebbek f�l�je ker�lnek a szent rendekben, s mintegy Isten ember�nek szavair�l hossz� id� eltelt�vel elfeledkezv�n, semmibe vette az int�st, �s f�lvette a szent rendet. Az �rd�g, aki m�r elhagyta volt, �jra hatalm�ba ker�tette �s addig gy�t�rte, m�gnem kiverte bel�le a lelket.

Egy ember k�t flask� bort k�ld�tt neki a szolg�j�val, de az az egyiket elrejtette az �ton, csak a m�sikat vitte el. Isten embere pedig k�sz�netet mondv�n elvette a flask�t, s t�voz�ban figyelmeztette a szolg�t, mondv�n: „Fiam, �gyelj r�, hogy ne igy�l abb�l a flask�b�l, amelyet elrejtett�l. Ford�tsd meg �vatosan, �s n�zd meg, mi van benne.” A fi� nagy zavarban t�vozott Benedekt�l, �s visszat�r�ben meg akart bizonyosodni arr�l, amit hallott, s mikor a flask�t oldalra ford�totta, egy k�gy� m�szott ki bel�le.

Egy alkalommal, mikor Isten embere k�s�n vacsor�lt, egy szerzetes, egy �gyv�d fia �llt mellette, s tartotta n�ki a l�mp�st. A g�g lelke �ltal �gy kezdett mag�ban gondolkodni: „Ki ez, hogy m�g � eszik, �n �llok szolg�lat�ra, l�mp�st tartok neki. Ki vagyok �n, hogy �t szolg�ljam?” Isten embere r�gt�n v�laszolt: „Jel�ld meg a sz�vedet a kereszt jel�vel, testv�r, vess keresztet! H�t mit besz�lsz?” S a testv�reket h�v�n kiv�tette kez�b�l a l�mp�st, �t pedig visszak�ldte a monostorba �s megparancsolta, hogy legyen nyugalomban.

Egy Galla nev� g�t f�rfi� az ari�nus hitszeg�s p�rj�ra �llott, �s Totila kir�ly idej�ben a katolikus egyh�z legbuzg�bb emberei ellen sz�rny�s�gesen kegyetlen indulatra gyulladt. Ha egy pap vagy szerzetes a szeme el� ker�lt, �lve nem jutott ki a keze k�z�l. Egy napon a kir�ly l�ngol� f�sv�nys�g�ben nekihev�lve, zs�km�ny ut�n lihegett. Egy parasztot kegyetlen k�nz�soknak vetett al�, �s k�l�nf�le gy�trelmekkel zaklatta. Az elgy�t�rt paraszt azt vallotta, hogy mag�t �s javait Benedekre, Isten szolg�j�ra b�zta. Rem�lte, hogy m�g k�nz�ja ut�naj�r a dolognak, abbahagyja a kegyetlenked�st, � meg addig �letben marad. Galla abba is hagyta a paraszt k�nz�s�t, de karj�t er�s sz�jakkal �sszek�t�zve, lova el�tt hajtotta, hogy mutassa meg, ki az a Benedek, aki a dolgait mag�hoz vette.

Folytat�s: Szent Benedek-3