¤FARSANGRÓL¤ : Újjáélesztett hagyományok - Farsang Csernátonban |
Újjáélesztett hagyományok - Farsang Csernátonban
b 2007.01.07. 16:55
Nagy múlttal rendelkező farsangi vígasság, illetve a hozzá kapcsolódó
népszokások sokasága. Némely vélemények szerint nyugat-európai népektől ....
Újjáélesztett hagyományok - Farsang Csernátonban
Nagy múlttal rendelkező farsangi vígasság, illetve a hozzá kapcsolódó népszokások sokasága. Némely vélemények szerint nyugat-európai népektől vettük kölcsön, mások szerint pedig úgymond magunkkal hoztuk még az európai műveltséggel való találkozásunk előtti időkből. Nem feladatunk pálcát törni egyik vagy másik vélekedés fölött, hanem elpolgáriasodó világunkban inkább kötelességünknek kell tartanunk megismerni és gyakorolni a nemzeti sajátosságokkal bõven feltöltött farsangi szokásainkat. Mert tudnunk kell, hogy a székely falu világában a farsang mindig óriási közösségformáló erővel bírt. Ezt ismerte fel, és főleg ezen okból kifolyólag tiltotta be a kommunista államhatalom a farsangi népszokások gyakorlását. Arról aligha kell beszélnünk, hogy mekkora törést jelentett a negyven évi kényszerszünet, viszont sokkal többet arról, hogy hogyan maradt meg a régi farsangi idők emléke az idős nemzedék emlékezetében, amit a kilencvenes évek elején megpróbáltak átadni az ifjúságnak.
Ennek következtében történhetett meg Alsócsernátonban is, hogy a már-már feledésbe merülő farsangolást sikerült újjáéleszteni. A falubeliek szerint a negyvenes évek végén szüntették meg önkényesen a farsangoló maszkások felvonulását, ami egyben azt is jelentette, hogy tilos volt mindenféle farsanghoz kapcsolódó népszokás gyakorlása. Ezek között talán a legfontosabb a lovas felvonulás, az úgynevezett alakoskodás, amely úgy történt, hogy a maszkások lóháton végigjárták a falut, és jókívánságaikkal minden portára betértek, ahová beengedték õket. A maszkások között éppen ezért volt kiemelkedő szerepe a "békérőnek", aki mindig a csapat elõtt járt, és megjelölte azt a kaput, ahol a házigazda hajlandó volt fogadni a farsangolókat.
Miután a békérő engedélyt kapott a házigazdától, hogy bejöhet a csapat, nemsokára meg is érkeztek lóháton a maszkások. Volt közöttük menyasszony, vőlegény, huszár, kéményseprő, postás, doktor, cigány, vénasszony. Kíséretükhöz tartoztak a muzsikások, akik szekéren ültek, és gondoskodtak a talpalávalóról. Az alakoskodók közül kiemelt jelentősége volt a menyasszonynak és a vőlegénynek, akik a termékenységet jelképezték. És itt meg kell jegyeznünk azt is, hogy a maszkások egytől egyig fiúk voltak. Menyasszonynak is rendszerint egy lányosabb arcú legényt öltöztettek be. De fontos volt a kéményseprő jelenléte is, aki a szerencsét hozta a háznak. A maszkások között megjelenő huszárok pedig egyértelműen arra utalnak, hogy a székely mindig katonáskodó nép volt.
A maszkások megjelenésével megkezdődött a vígasság, egymást követték a népdalok és a jókívánságok, de árnyaltan kifejezésre juttatták a házigazda rossz tulajdonságait is. Lányos háznál pedig arra irányultak a célzások, hogy az eladó lánynak ideje már férjhez mennie. A jókívánságok rendszerint az esztendõ bő termésére vonatkoztak.
A maszkások fáradtságukért természetesen fizetséget is vártak, amit a következõ szavakkal hoztak a házigazda tudomására:
"Adjatok vagy hat garast, S kolbászt mellé hat araszt. Egy kis bort a belünkbe, S kalácsot a kezünkbe."
Az alsócsernátoni maszkások így járták végig az egész falut, megfordultak a környékbeli falvakban, Albisban, Ikafalván, de gyakran eljutottak akár Hatolykára vagy Szentkatolnára is.
A farsang végéhez, farsang farkához két jelentõs esemény kapcsolódott. Egyik volt a bábégetés, másik pedig a farsangi bál. A bábégetés rendszerint a falu közelében levõ Kalács- vagy Kalacs-hegyén történt, hogy a faluból is szemlélhető legyen. A bábégetés jelezte, hogy eltemetődik a régi esztendõ és ezzel egyidőben új kezdődik. A farsangi bál a farsangi idõ végét, valamint a böjt kezdetét jelentette. Ezen túl már tilos volt mindenféle mulatozás, vigadozás.
/by Sánta Imre/
|