Szent József
„A Szent Szűz tisztaságos jegyese”

Március hónapot a régi kalendáriumok Szent József tiszteletére szentelték. Szent József foglalkozását tekintve ács volt. Az üdvtörténetben fontos szerep jutott neki. A Megváltónak, Jézus Krisztusnak lett nevelőatyja, a Boldogságos Szűz Mária jegyese és hitvese.

Szent József Dávid házából származott. Izraelben Dávid király óta mindig az o családjából származó utód lett a király. Az evangéliumok családfái (Mt 1,1-18; Lk 3,25-38) Jézus Dávid fiúságát akarják igazolni (2Sám 7,12-16). Jézus a kor társadalmi rendjének megfelelően József fiának számított. Mária mást nem tudott megnevezni apának, mint Józsefet. Jézus és József kapcsolatára nem volt megfelelő kifejezés. Mária Jézusnak az édesanyja. József, mivel nem természetes apa, tisztázni kellett a helyzetét. A családfákból értesülünk arról, hogy a Dávidi családban nemcsak törvényes gyerekeket, hanem az örökbefogadottakat is ugyanazok a jogok illeték meg a királyság öröklésében. Isteni ígéreten nyugszik ennek a családnak a trónra való jogosultsága. Az Ábrahámnak tett ígéret örökségnek is tekinthető és a Dávidi örökség hordozója lesz a Megváltó, Jézus Krisztus. József volt az, akinek ez a szent örökség jutott, pedig családja körében megvetett volt szegénysége miatt.
Isten kiválasztotta ot, hogy Jézusnak az o fiának apja legyen. József tehát nem is örökbe fogadta Jézust, hanem Isten tette meg fiává. József félt Máriát magához venni. Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, hogy eloszlassa félelmeit. József álmában tudja meg, hogy Jézus apja lesz. Igaz embernek nevezi ot Máté evangéliuma, mert elfogadta az Isten akaratát, és aszerint is cselekedett. Jézus és József kapcsolatát az Atya határozta meg, egyedül Tole származott. József Dávid utóda volt és Jézus szintén a Dávidi családból származó Mária fia. Máriától Jézus a vér szerinti Dávidi örökséget kapta, a szent örökséget Józseftől kellett kapnia. József halálával Jézusra szállt át az ábrahámi és Dávidi örökség.

Ez az örökség az ószövetségi üdvrendnek a lényege. Jézus Józsefen keresztül került kapcsolatba az ószövetséggel. Átvette tole ezt az örökséget, az ószövetségi üdvrendet és beteljesítette. Isten Józsefet tette meg Jézus nevelőatyjának, ezért a névadási jogot is megkapta. Az ószövetségi szokások szerint ölébe ültette a gyermeket, nevet adott neki. Ezzel elismerte, hogy övé a gyermek. Menekülnie kellett Egyiptomba Heródes miatt. Heródes halála után visszatért Izrael földjére és Názáretben telepedett le.
A tizenkét éves Jézust elvitték a templomba. Amikor rátaláltak Jézusra, Mária felelősségre vonta: „Atyád és én aggódva kerestünk.” Ezután az esemény után Szent Józsefről hallgatnak az evangéliumok. Az apokrif iratok részletezik eljegyzésük történetét, József kiválasztottságát, amelyet a kizöldült vessző csodája bizonyít (vö. Áron vesszeje). A „József az ács történetei” című IV.-V. századi apokrif irat részletesen elbeszéli halálát. A Szent Családnak jogi biztonságot és oltalmat adott. Halála elott átadta Jézusnak az Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi áldást. Az Egyház Szent Józsefet - a Boldogságos Szűz Anyát illető hüperdúlia után – protodúliával tiszteli. József tiszteletének elterjedésében a ferencesek működtek közre. IV. Sixtus pápa, aki a ferencesek rendjéből jutott a pápai székbe, ünneppé nyilvánította a Szent neve napját (1479). 1726-ban I. Lipót, majd III. Károly kérelmére bekerült a Mindenszentek litániájába. IX. Piusz az Egyház egyik legválságosabb időszakában az Egyház védoszentjévé nyilvánította. A XX. században a hívek a március hónapot szentelik Szent Józsefnek. 1909-ben külön litániát és 1919-ben pedig mise prefációt kap. 1955 május 1- jén elrendelte XII. Piusz pápa „Munkás Szent József” ünnepét.
A Habsburg-házban a XVII. század folyamán meghonosodott Szent József tisztelete. Lipót császár fiúgyermeke születésekor hozzá imádkozott. Amikor megszületett, a József nevet adták neki. Neve elterjedt eloször az arisztokráciában, késobb a nép névadási szokásában is. I. Lipót az O oltalmába ajánlotta egész birodalmát és a Habsburg-ház patrónusává választotta (1675). Bécs (1683) és Buda (1686) felszabadulását az o mennyei közbenjárásának tulajdonította. Buda ostromakor a döntő támadásra induló katonákat a kapucinus Avianói Márk lelkesítette, aki egy dárda hegyén Szent József képét emelte magasba. Védőszentjüknek tekintik az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok, a jegyesek, az ifjú házasok, a családok, az árvák és a haldoklók. Segítségért folyamodnak hozzá a házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek idején. A XIX. századtól tartják a papnövendékek és a szerzetesek védőszentjének; a XX. században pedig a munkások patrónusa lett. Szent Józsefet legtöbbször úgy ábrázolják, hogy a kis Jézus a jobb karján ül, bal kezében pedig liliomot vagy kivirágzott vesszőt tart, de ábrázolják vándorbottal, fűrésszel, fejszével és fúróval is.
Szent József tisztelete hazánkban már a középkorban elterjedt. Ezt bizonyítja egy esztergomi kiadású misekönyv is, melyben külön miséje van, ami a Missale Romanum hivatalos szövegétől is eltér. A XVIII. században a jeles barokk imádságoskönyvünk, a „Lelki Paradicsom” hoz egy biblikus veretű litániát, amelyet sok elnépiesített változat követ még. Ez a tisztelet elterjedt a famunkások körében is. Patrónusa volt a szegedi és az aradi ácsok, asztalosok céhének. Hajdanában a koporsót is ok készítették. A szegedi céhzászlón (1824) két lebegő angyal között egy koporsót is oda hímeztek. A kaposvári ácsok március 19-én végezték a húsvéti szentgyónásukat. A vasvári iparosok a domonkos templomban Szent József képe elott gyertyát gyújtottak, misét mondattak és felajánlást tettek. A karmeliták Győrben könyörgő társulatot hoztak létre a jó halál kegyelméért. Szent József számtalan ábrázolási módjával találkozunk hazánkban, ezzel is jelezve, hogy a közbenjárását milyen sokan kérték.
József napja a mezőgazdaságban is a tavaszi munkák kezdetének számít. Szegeden még a lusta emberek is rá hivatkoznak, akik egész télen nem takarítják el a havat: „nem vergődöm vele, majd megfogadom Szent Józsefot, majd elhordja o. ” Szent József napján kezdték meg a csíkosok, csordások és a gulyások a szolgálatukat, de csak Szent György napjától hajtják ki az állatokat. A néphiedelem a méheket szűzi életet élőknek tartja, ezért öntötték a gyertyát méhviaszból és nem faggyúból. Szent József tisztaságára utaltak ezzel is. Ezen a napon eresztették ki eloször a méhrajokat. Algyőn e szavakkal ereszti útjának a gazda méheit: „Atya, Fiú, Szentlélök neviben induljatok, rakodjatok, midőn mézet behordjatok!” Göcsejben nem megy el otthonról a gazda, hogy a méhek a rajzásból visszatérjenek.
Szent József prefációja nagyon szépen összefoglalja mindazt, amit a szentírásból tudunk, ami az o Istentől kapott „atyai” hivatását megkülönbözteti a többi családapáétól:
„… és téged Szent József ünnepén illo hódolattal dicsérjünk, magasztaljunk és áldjunk. Mert ot az igaz férfit, az Istenszülő Szűznek jegyesül adtad, hu és okos szolgát családod fölé rendelted, hogy atyai gonddal őrizze a Szentlélek erejéből megtestesült Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust.”

¤

http://www.katolikus.hu/szentek/0319.html

Forrás: http://www.szentjozsef.hu/sztjozsef.htm