1739 (268 éve történt)
Orbán napját ünneplik,

akit a kádárok, kocsmárosok, szőlőtermesztők  patrónusaként tisztelnek. Orbán a fagyosszentek közé tartozik. 

Régen szobrot, kápolnát emeltek a tiszteletére a szőlőhegyeken, A III. században élt Orbán pápát kegyes életéért szentként tiszteli a nép. A magyarság körében Orbán a földművelők és a szőlőművesek védőszentje lett. Évszázados népi tapasztalat alapján ugyanis a fagyosszentek elmúltával, május utolsó hetében – Orbán napja táján – jöhet még fagyveszély, s elviheti a jónak ígérkező termést. A szőlősgazdák a XVIII. Század közepétől állítanak kereszteket, kápolnákat, szobrokat a szőlőhegyen Szent Orbán tiszteletére képmása pedig szőlőprést, hordót, kádárcéh-zászlót díszített. Ha ezen a napon szép idő járja, akkor hálásak a szentnek, virágokkal, koszorúkkal, énekkel köszöntik,  ha nem, akkor szobrait megdobálják kővel. Egy-egy pohár borral is meglocsolják a szobrot; így hálálják meg a védelmet. Ha pedig rossz az idő, akkor jelképesen megvesszőzik, kicsúfolják.  

Névünnepét, május 25-ét a nyár kezdőnapjának is tartják.

E régi hagyományt egyre több bortermelő vidéken eleveníti föl a lakosság.

Borversenyt, borvásárt rendeznek e napon. 

Szent Orbán pápa

223-ban lett a katolikus egyház feje és 230-ban vértanúhalált szenvedett. Középkori hagyomány szerint pápaként ő rendelte el, hogy a miseáldozat kelyhét és tányérkáját (patena) aranyból vagy ezüstből készítsék. Ezért kehellyel, később szőlőfürttel a kezében szokták ábrázolni. Részben ezért választották a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusuknak. Így Tolna egyesült asztalos és kádárcéhének zászlaján (1822) is Orbán látható. 

Kultusza leginkább az Alföldön, Észak-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon alakult ki a 17. században a Kárpát-medencében. A neki szentelt kápolnákkal, szobrokkal elsősorban a szőlőhegyeken vagy azok környékén lehet találkozni, hiszen tőle várják a szőlők védelmét, megóvását, a növénybetegségek elhárítását. Alakját hordókra, szőlészeti munkaeszközökre is kifaragták ugyanezen célból.

Miután római pápa volt, mindig pápai ornátusban, fején a tiarával, kezében aranykehellyel ábrázolják, de minden tiszteletük mellett erősen meg is bírálják: ha szép, meleg idővel érkezik, akkor szobrát a vásártéren vagy faluközpontban finom posztóval letakart asztalra állították, megkoszorúzták, borral meglocsolták, kaláccsal megajándékozták. Ha azonban esővel, hideggel virradt meg a napja, sárral dobálták meg.

(forrás: dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig)

Orbánt a néphagyomány a fagyosszentek közé sorolja. Ha Orbán napján fagy, akkor ősszel a vincellérek nem szüretelnek. Az Orbán-napi hideg a szőlőnek árt a leginkább, ezért szobrát a szőlőben Orbán-napon körmenetben keresték fel. A szőlőtermelő falvak a szőlőhegy védelmét és a bő termés biztosítását várták tőle. Ha jó idő volt megkoszorúzták, egész nap óbort ittak, és szobrát vagy az őt jelképező tárgyat borral locsolták, dicsérték. de rossz idő esetén kövekkel dobálták meg, szidták, köpködték, locsolták, pálcával verték, a szalma vagy fa Orbán-jelképet elégették. 

Szegedi öreg parasztok ezért szokták tréfás-bosszúsan mondogatni, hogy azt is agyon kellett volna ütni, aki Orbánt beletette a kalendáriumba. 

Egy Szőregen följegyzett hagyomány szerint, amikor a kalendáriumot csinálták és a szenteket belerakták, Orbán a kocsmában mulatott. Későn ment haza. Kérdezte, hogy az ő neve hova került? Amikor megtudta, hol van, azt mondotta, hogy miért nem tették a tél közepére, akkor bele tudta volna fagyasztani a borjút a tehénbe, az asszonyba pedig a gyereket. 

Adonyban virágokkal és zöld ágakkal feldíszített kápolnában tartották az Orbán-napi misét. Ezekből a virágokból mindenki igyekezett egy keveset a présházba vinni, abban a hitben, hogy az Orbán-napi szentelt virág megvédi az épületet a villámcsapástól. 

Hajósi borünnep

Szentháromság vasárnap
("Vándorló" ünnep; székelyföldi neve "kicsi pünkösd"; pünkösdöt követő vasárnap.)

Hazánkban - a pápa vonakodása ellenére - Kálmán király rendeli el megünneplését. Kultusza tőlünk terjed nyugat felé. A barokkban az egyházművészetben és az egykori városképekben is érződik a Szentháromság misztériuma. Szentháromságnak szentelt templomok már a középkortól jelen vannak a keresztény Európában; később a török, majd a pestisjárványok szorongattatása miatt választják e titulust, s ekkortól, a XVIII. századtól emelik a köztéri Szentháromság szobrokat is.

Jelölésének legegyszerűbb formája a háromszög, amely vagy sugárzó Napot, vagy pedig "Isten szemét" fogja közre. Az első változat oltalmazó céllal a házak homlokzatára, kapubejáratokra, kemencék "előtéjé"-re kerül. 

Régi hitünkben Mária, a Szentháromság eleven temploma: az Atyaisten lánya, a Fiúisten anyja és a Szentlélekisten mátkája. A barokk Szentháromság szobrokon Mária "negyedikként" van jelen. A régiek hitében valamennyi épített templom is Máriát idézte meg.

Szegeden, de más városokban is a Szentháromság-szobor közelében volt a régi piac: "mögterem minden a Szentháromság laposán" - mondogatták a régiek. Vasárnap délelőtt e szobornál gyűltek össze beszélgetésre az emberek: "minden újság mögteröm a Szentháromság tövibe."
Szerte az országban zarándoklatokat, körmeneteket tartottak tiszteletére és köztéri ájtatosságokat. (bővebben) 

Úrnapja
("Vándorló" ünnep, az oltáriszentség napja; Szentháromságot követő vasárnap, eredetileg csütörtök volt. 

Körmenetét már a XVI. században megtartják. Virágos lombsátrakat állítanak a körmenet útvonalán, néhol pompázatos mintákkal virágszőnyeget is készítenek. A sátrakhoz, illetve az Oltáriszentség elé szórt zöld gallyak, virágok és füvek gyűjtése, összehordása a legények és lányok kötelessége, az oltár fölállítása és szentképekkel való ékesítése - a kijelölt gazdáé. A virágoknak és füveknek, amelyet a "tisztilányok" a baldachin, a Szentség elé szórnak, nagy szerepük jut a gyógyításban, állati szaporaság varázslásban, a növényi élősdiek üldözésében; néhol az új ház alapjába is tesznek belőle, s a nászágyba. Körmenet után ki-ki hazavisz belőle csakúgy, mint a sátrak virágaiból, s zöldjéből. Asszonyi dologtiltó, háziféregűző, és vetőnap téliekre.

Jézus Szent Szíve
("Vándorló" ünnep; Úrnap nyolcadát követő péntek; az egyházi év utolsó vándorló napja, ünnepe.)  

Jézus önfeláldozó, megváltó szeretetének magasztos napja. Az emberi lélek mennyei jegyesével való misztikus kapcsolatát idézi meg. A kultuszt Alacocque Szent Margit látomásai (1673-1675) szentesítették. A hagyománytisztelő jezsuiták Kalocsán és Mezőkövesden e napon népviseletes körmenetet szerveztek.

(Forrás: Molnár V. József: Kalendárium)

Bővebben:

http://www.jezsuita.hu/adattar/horanszkykozpont.htm#AJezusszivetisztelet