Borbála napja

December 4-e, a hagyomány szerint Kisázsiában élt és keresztény hitéért megkínzott, majd lefejezett Szent Borbála emlékünnepe. A középkori prédikációkban gyakran szerepeltek a nevéhez fűződő → legendák. Védőszentje volt a bányászoknak, a tüzéreknek, a váraknak. Szent Katalinnal együtt a hajadon lányok pártfogójuknak tekintették, s a Borbála napján vízbe tett és karácsonyra kivirágzott cseresznyeág, gally szintén a házasságot jelentette (→ kivirágoztatott ág). Más szerelmi jósló eljárás is fűződött e naphoz: pl. Hontban a lányok András napján az eresz aljába dugott almát Borbála napján a másik felére fordították, s magukkal vitték karácsonykor az éjféli misére, és várták, ki szólítja meg őket először, mert annak a fia, ill. rokona lett a megszólított lány férje. Kéménden (Esztergom m.) más-más ház 13 sarkáról vakolatot, meszet vakartak Borbála napjának estéjén és azt a tyúkok közé dobálták, hogy sokat tojjanak. Néhol a → Luca napján ismert munkatilalmak Borbála napjához kapcsolódtak. kivirágoztatott ág valamilyen tél eleji naptári ünnepen (→ naptári ünnepek) levágott gyümölcsfa ágának kivirágoztatása → karácsonyra, általában szerelmi jósló (→ szerelmi jóslás), néha egyéb céllal. Ha kivirágzik, a hit szerint a lány férjhez megy a következő évben. Pl. → András napján néhol szilva-, cseresznye- vagy körtefa ágát tették a lányok vízbe egy legényre gondolva. Az Ipoly mentén András előtt kilenc nappal kilenc fajta „termőágat” tettek egy pohár vízbe. Annak a lánynak, akinek az ágai kivirágoztak, „fejére ráillett a mirtusz”. → Borbála napján több helyen cseresznyeágat tettek hasonló céllal vízbe. Legáltalánosabb a → Katalin-nap-i Katalin-gally volt. Erre a célra pl. Eger környékén meggyfaágat vágtak. Radostyánban (Borsod m.) hasonló céllal orgonát virágoztattak – virágját udvarlóiknak adták. Ismert a szokás néhol → Luca napján is. Mo.-tól Ny-ra nemcsak házasság-, hanem szerencse- és egészségjósló céllal is gyakorolják e szokást.