AZ ÜNNEPRŐL

Olyan különleges időszak (vallásetnológiai szemszögből nézve „szent idő”), mikor a közösség a megszokottól eltérő módon viselkedik. → ünnepi szokásokat hajt végre, más → előírásokat és tilalmakat (→ tilalom) tart be, mint hétköznapokon. – Létrejöttük fontos társadalmi szükségletet elégit ki, ünnepet minden emberi kultúra ismer. A megszokott életritmus ilyenkor megváltozik, a napi munka helyet ad az ünnepi cselekményeknek, melyek gyakran serkentő hatásúak (tánc, ének, versenyek, futás stb.), ill. a közösséget érintő múlt események, szóbeli vagy imitatív felidézésével a közösség összetartozásának tudatát fokozzák. – Az ünnep létrejötte kezdetleges fokon a táplálékul szolgáló növény- és állatvilág, továbbá az emberi élet fő fázisaival kapcsolódik össze: a születés, megújulás, halál ünnepei. Az időszámítás, a naptárkészítés fejlődésével párhuzamosan kialakulnak a → naptári ünnepek, és a mezőgazdasági munka fontosabb – főleg kezdő és végző – fázisai is részben naptári ünnepekké lesznek. – Napjainkig is a fő ünnepi alkalmak a parasztságnál a naptári ünnepek, az emberi élet ünnepei (→ átmeneti rítusok) és a gazdasági ünnepek (→ szüret, → aratás, → disznóölés stb.). Ezekhez kapcsolódnak már igen régóta a szintén a naptárhoz fűződő történelmi emlékünnepek, amelyek a kis vagy nagyobb közösség életében egy-egy jelentős esemény felidézését szolgálják. – A századforduló körül a magyar parasztság ünnepnek tekintette az egyházi és a nemzeti ünnepeket, továbbá az emberi élet jelentős fordulóit, az említett mezőgazdasági munkaünnepeket, de voltak saját népi ünnepei is, részben lokális emlékünnepek, közigazgatási ünnepek (pl. → fogadott ünnepek), másrészt egyes napok vagy periódusok, melyekhez → mágikus eljárások és hiedelmek (→ hiedelem) kapcsolódtak (pl. újhold pénteke, vasárnapja stb., → nevezetes időpontok). – A nemzetközi munkásünnep, május 1., 1890 óta kapott jelentőséget a magyar népi kultúrában is; erről az Ethnographia első évfolyamában olvashatunk beszámolót. Jelentősek ma a társadalmi ünnepek is, mint: anyák napja, gyermeknap, nők napja, vasutas-nap, bányász-nap stb. – Irod. Kerényi Károly: Vom Wesen des Festes. Paideuma I. (Leipzig, 1938–40); Marót Károly: Rítus és ünnep (Ethn., 1940