Karácsonyi vacsora

A → karácsonyi ünnepkör egyik legjellegzetesebb → szokáscselekménye volt a r. k. és gör. keleti vallású népességnél. A szegényes → böjtös ételek és a gazdag, sokfogásos étrend kettőssége jellemzi az ország több területén. E kettősséget fokozzák azok az elképzelések, amelyek szerint ilyenkor sokat és sokfélét kell enni (ezzel függ össze a nyelvterület déli részén ismert bővedeste, bővödeste elnevezés, amely egyébként a Drávaszögben, Ormánságban, Kiskunságban, szilveszteri vacsorát jelent). Sok helyütt jellemző az ételek sorrendjének és a fogások számának szigorúan megszabott rendje is. A karácsonyi vacsora gyakran ünnepélyes külsőségek között zajlott, ezt fokozták a különlegesen megterített → karácsonyi asztal, valamint bizonyos → előírások és tilalmak (→ tilalom). Az utóbbiak közül kettő volt országszerte elterjedt: az asztalra könyöklés tilalma, amelynek meg nem tartása esetén a hit szerint → kelést kapnának, „nyomorultak” lennének a csirkék stb.; valamint az asszonyok felállási tilalma: ha nem ülik végig a karácsonyi vacsorát, nem ül jól a kotlóstyúk a következő évben. A karácsony este évkezdő, jövő évet befolyásoló és jósló jellegét a karácsonyi asztalon kívül elsősorban a karácsonyi vacsora egyes ételeihez fűződő hiedelmek (→ hiedelem) és → mágikus eljárások adják. Elsősorban azok az ételek kaptak ilyen szerepet, amelyek egyébként is használatosak → mágikus tárgyként. Így a bab és a lencse általánosan elterjedt hit szerint bőséget, sok pénzt biztosít elfogyasztóinak (→ hüvelyesek). A mákos tészta minden fajtáját felhasználták szerelmi jóslásra (→ mák), továbbá a háziállatoknak juttattak belőle, hogy azok gyarapodását és egészségét biztosítsák. Hasonló céllal kaptak az állatok a kalácsból, kenyérből is. Az éjjel látogató halottak, angyalok ellátását szolgálja a hit szerint az éjjelre az asztalon hagyott mákos tészta. Az → alma a karácsonyi → szerelmi jóslás általánosan elterjedt eszköze, de szépség- és egészségvarázslásra, valamint → haláljóslásra is használatos; a → dió pedig elsősorban haláljóslásra, szórványosan gyógyításra (→ népi gyógyászat) és → rontás elhárítására. A sült tök és a → méz a hit szerint a torokfájás megelőző szere; a → fokhagyma a családtagok egészségét biztosítja a jövő évre. Szokás volt néhol az alma közös elfogyasztása is abban a hitben, hogy ha valamelyik családtag eltéved, eszébe jut, kivel ette együtt a karácsonyi almát, és hazatalál. – Az Európa-szerte elterjedt hagyomány a karácsonyi bőséges lakmározás szükségességéről igen régi gyökerű (pl. római kori hagyományai is vannak a téli napforduló körüli ünnepek lakomáinak). Európa több területén nem a böjtös vacsorához, hanem a karácsonynapi, ünnepi, húsos étrendhez vagy mindkettőhöz kapcsolódnak e képzetek. Az elv minden bizonnyal megelőzte a böjt egyházi eredetű előírását. A karácsonyi vacsora egészéhez fűződő alapvető elképzelések Európa-szerte a jövő év befolyásolhatóságának hitével összefüggő → bőségvarázslás és → termékenységvarázslás, valamint az ilyenkor látogató → természetfeletti lények (család halottai, kisjézus, angyal) vendégüllátása. A magyar nyelvterületen – mint egész Közép-Európában – inkább csak a kis Jézus és kísérői látogatására vonatkozó hit él. Az ehhez képest elsődlegesnek tekinthető szokás, a halottak és ősök megvendégelése, sőt meghívása a karácsonyi vacsorára É-, K- és DK-Európában volt szokásos még a közelmúltban is (→ halott etetése). Jellemző továbbá Európa sok részén az állatok jóltartása a karácsonyi vacsora ételeiből (→ termésvarázslás), és általában az agrárrítusokkal való kapcsolat (pl. karácsonyi kenyerek őrzése a vetésig, utolsó kéve szobába helyezése). – Irod. Schneeweis, E.: Die Weihnachtsbräuche der Serbkroaten (Wien, 1925); Nilsson, Martin P.: Studien zur Vorgeschichte des Weihnachtsfestes (Archiv für Religionswissenschaft, 1926–1929); Burgstaller, Ernst: Brauchtumsgebäcke und Weihnachtsspeisen (Linz, 1957); Cs. Pócs Éva: A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Népr. Közl., 1965).