Új bejegyzés Frissítés

2007.12.02. 18:22

Ez az én, azaz Zsofia1 bemutatkozó lapja :) Megismerhetsz engem ;) Regények, fordítások, zene, rajzok és desing munkák, akár kérésre. Kukkants be, és ismerj meg :) Csak egy kattintás a fenti képre :D

2007.11.19. 12:15

Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág, boldogabb és szebb lehetne az egész világ. Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel, hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.   Szeretettel gondolok rád, ezen a kora téli napon. Anikó   //gportal.hu/portal/anika60/

2007.11.15. 21:29

Szia! Benne vagy egy Buttoncserében? Ha igen, akkor a buttonodat tedd be ide: Csere-bere Köszi.

2007.11.13. 10:40

“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha) Legyen szép a heted.  Szeretettel,    Anikó   //gportal.hu/portal/anika60/

2007.11.11. 15:32

Szia! Tetszik az oldalad, mit szólnál egy cseréhez? Ha benne vagy kérlek jelezd az oldalamon. Köszi.

2007.10.31. 16:17

Döbbenés Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek, S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek. Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami, Hogy milyen jó hangodat hallani. Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni, És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni. Hogy meg kell mondani, ha valami fáj, Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj. Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk, S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk. Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk, És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.   Bertók László: Halottak napja   Halottak napja: visszapillantó tükör, vizsgája szemnek, emberségnek, akiket te mutatsz, azok már nem előznek. Sebességük fűszálak élein, porszemeken cikázik, arcuk csontok roncsaiban ázik. Mértanuk pontjai között a közúti szabályok érvénytelenek, életünkre igazolások. Meghívás nélkül jelen vannak kanyarokban, mozdulatokban, tekintetük, mint jelzőlámpa bennünk villan. Tükörbe nézünk, megalázkodunk, mindnyájan fehér bárányok vagyunk, virágot hintünk az útra, fejünkre hamut, miközben őket ünnepeljük, azaz magunkat ünnepeljük, hisz nincsen visszaút. Krizantémok a temetői buszon, fejem körül virágok, glória, mennyei kalap, harmattal áldott. Fehér lobogókkal a város kiözönlik a kapukon, mindenki megadta magát, nem villog szurony. Csak az évek, a nyavalyák szűkülő sorfala vigyáz, dércsípte árnyékuk felett siránkoznak a fák, megállók vasa, csonka keresztek tükörképe szalad. Arcom mögött a Tejút mozdulását, köszöntsük halottainkat!   Deneverbaba

2007.10.27. 19:02

Szia Böbemama! Csodálom azt a rengeteg energiát, amivel rendelkezel. Üdv:Dezsavű

2007.10.25. 21:22

www.inez.gportal.hu

[48-29] [28-9] [8-1] [Archívum]