DECEMBER 28. APRÓSZENTEK NAPJA

 Aprószentek napjának jellegzetes szokása a vesszőzés, melyet neveznek aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is. A vessző lehet termőág, hajló fűzfavessző vagy korbács. A vesszőzés résztvevői a fiúgyermekek, legények vagy pásztorok. Megkorbácsolják a lányokat, asszonyokat vagy a gyerekeket. A szomszédba „mustármagért” küldött fiúgyereket a háziak veregetik meg. Koronkán a mit sem sejtő kisfiút mustármagért küldték. Mikor ezt elmondta, a háziasszony egy vesszővel „megsuprálta”: „Aprószentek Dávid, Dávid éljen a fiad sokáig!” Ezután megjutalmazták a gyereket dióval, mogyoróval, esetleg egy kis pénzzel. Szegeden a gyerekeket ugyancsak mustármagért küldték a szomszédba, ahol elővették a nyírfavesszőt s megkérdezték, hányan vannak az aprószentek. Addig vesszőzték, míg meg nem mondta, hogy száznegyvennégyezren. Ha nem tudta megmondani, akkor a háziak mondták el helyette. Úgy tartották, hogy akit megvesszőznek, az nem lesz keléses. Aprószentek napján a beregi Tiszaháton elmentek a gyerekek a jó ismerősökhöz mustármagot kérni:

Mustármagot jöttem kérni,

Tessék engem jól elverni.

(Babus 1976: 118)

A háziak vesszővel megsupálják a gyerekeket, hogy a rossz szellemek ne tudjanak rájuk hatni.

A borsodi palócoknál, például Mercsén 3–4 gyerek ment házról házra a következő mondókával

Dicsértessék a Jézus Krisztus

Ajtó mögött állok,

Mustármagot várok,

Ha nem annak, úgy elmegyek,

Törjön be a kemencéjek.

(Istvánffy 1911: 299–300)

A gazda közben vág egy darab ágat vagy vesszőt a gyümölcsfáról, s azzal veri meg a gyerekeket abban a hitben, hogy akkor a gyümölcsfa is jobban fog teremni. A gyerekek diót, tojást, pénzt kaptak. Volt, ahol a felnőttek megkérdezték a gyerekeket, például Nagyivánban:

– Hányan vannak az aprószentek?

– Száznegyvennégyezren.

– Hát az apostolok?

– Tizenketten.

Aki nem tudott válaszolni, vagy nem felelt azonnal, azt megvesszőzték.

„Aprószentekkor vágnak a kertben almaágat és reggel az apró gyerekek, mennek háztól-házig, a nagylegények mennek a lányokhoz, de a kicsi gyermekek mennek mindenik házhoz. Azt mondják:

Aprószentek, szent Dávid,

viselje egészségvel,

békességvel,

sok jó szerencsével,

léleküdvösségvel az újesztendőt!

S akkor adnak egy perecet, vaj pénzt”.

A Dunántúlon, például Sé községben (Vas m.) engedélykérés után fűzfavesszővel ütögették a háziakat, miközben mondogatták:

Friss, egészséges legyen,

Ha kert alu küldnek, uccáru menj!

Ha uccáru küldnek, kert alu menj,

Friss egészséges legyen az újesztendőben

Ha borér küldik vizér menjen,

Ha vízér küldik borér menjen,

Friss egészséges legyen az újesztendőben!

(Tátrai Zs. gy. 1966)

Aprószentek napján a Drávaszögben odoricsoltak. A gyerekek a második világháborúig jártak fűzfavesszőből font korbáccsal. Bekéredzkedtek a házakhoz és elmondták a mondókát:

Ódorics, ódorics,

Egészséges légy,

Beteg ne légy,

Keléses ne légy,

Apádnak, anyádnak szót fogadj

Ahová küldenek, szaladj.

vagy:

Egészséges légy, keléses ne légy,

Ahová küldenek szaladj!

Ha boré küldenek, vizet hozz,

Ha vízér küldenek, bort hozz!

(Lábadi 1988a: 308)

{7-260.} Ezután fiúpajtásaikat, néha a felnőtteket is megveregették, amiért diót, édességet, pénzt kaptak. Ha ezen a napon esett az eső, a drávaszögiek szerint kelésesek lesznek a gyerekek.

Gerendáson az aprószentek-napi korbácsoláskor a következő mondókát mondták a legények:

Hála isten, hogy megéltük

aprószentek napját.

Adja isten, hogy többeket megélhessünk,

de nem búval, bánattal,

hanem örvendetes napokkal.

Jó légy, friss légy, egészséges légy!

Vízért küldenek borért menj,

borért küldenek, vízért menj,

Szüleidnek jó gyermeke légy,

a férjednek jó felesége!

Adjon isten sok bort,

bő búzát, békességet!

(Beck 1974a: 201–202)

A legényeket borral kínálták, a megkorbácsolt lány, pedig színes pántlikát kötött a korbácsra.

Vásárosdombón engedélyt kértek: „szabad-e suprikálni?” Ha engedélyt kaptak, elkezdték:

Hála Isten, mögértük az

Aprószentek naptyát!

Ággya isten, hogy többeket

Is érhessünk!

Ne illen búvá, bánattá,

Örvendetös napokká!

(a gyerekek a házbelieket ütni kezdik s mondják:)

Friss lögyön!

Egészségös lögyön!

Porzsávás ne lögyön!

(a körmére üt:)

Körömméreg ne lögyön a zujján!

(a fejére üt:)

Fejét meg ne járja a csúz!

(a lábára üt:)

Meg ne sántujjon!

Ha vizet kérnek, bort hozzon,

Ha bort kérnek, vizet hozzon!

(ha legény van a háznál, ráütnek:)

Házasodni legény!

(ha leány van a háznál, arra is ráütnek:)

Férhő, lány! Férhő!

(ha öregasszonyt találnak, arra is ráütnek:)

Jó sütő, főző lögyön!

(Berze Nagy 1940: I. 75–76)

Az istállóba is bementek és az állatokat is megveregették. A mondóka után pénzt, diót kaptak.

Aprószentek napján a kelenyeiek kivitték a pásztorok vesszőit, és ezzel hajtották itatni a teheneket. Varbón aprószentekig maradt az asztal alatt a lánc és a balta, amit karácsony böjtjén tett oda a gazda.

Paláston a fiúk jártak vesszőzni. Felkeresték a lányos házakat:

– Hányan vannak az aprószentek?

– Hányan, hányan? Minden sarokba egy szakajtóval!

A fiúk ezek után megveregették a lányokat, hogy frissek legyenek.