Kelj fel kislány, kelj fel,

Aranyos ágyadból,

Adjál egy pár tojást,

Aranyos ládádból.

Itt van a szagos víz,

Meglocsollak véle,

A húsvétnak,

Emlékezetére.

Húsvét napján korán keltem,

Ünneplőbe felöltöztem.

Rózsavízzel elindultam,

E kis házba bekopogtam.

Üdvözlöm a ház lakóit,

Keresek egy kislányt itt,

Rózsavízzel locsolkodom,

Piros tojást elfogadom.

E húsvét ünnepnek második reggelén,

Tudják azt már maguk, mért jöttem ide én.

Hamar hát előmbe, százszorszép leányok,

Piros rózsavizem hadd öntözzem rátok!

Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok,

Emlékül néhány szép piros tojást kapok.

Rátok keresztények,

Mily szomorú nap volt,

Midőn Krisztus Urunk,

A keresztfán megholt.
Jámbor tanítványok,

Zokogva siratták,

Mint hű gyermek,

A jó édesanyját.

Harmadnap múlva,

Megnyílt a sír szája,

Kilépett rajta,

Az Életnek Királya.

Majd Ő megmutatja,

Hogy van feltámadás,

A síron túl is,

Örök megnyugvás.
Így hát jöjjön,

Kis- és nagylány,

Öntsek kezére, fejére,

S váljék egészségére!

Rózsavizes húsvét napját, jöttem ma kívánni,

Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!

Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,

Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.

Olyan lesz az arcuk tõle, mint a hamvas virág,

Örömünkben együtt örül a megváltott világ.

Megváltónk is együtt örül az egész világgal,

Ajándékozzatok meg hát, egy hímes tojással.

Igaz, hogy én mókás vagyok,

A vágyaim mégis nagyok.

Meglocsollak és cserébe,

Tojást tegyél e tenyérbe!

Csak tojással be nem érem,

Az ÁFÁ-val együtt kérem.

Én kis programozó legény vagyok,

Áemdéket programozok.

El akart füstölni,

Szabad e locsolni.

Adjon Isten jó reggelt,

Szoknyásoknak itt meg ott,

Megöntözöm mindahányat,

Most íziben és legott.

A főkötőset cin vederből,

A leánykát két tenyérből,

Érett asszonyt egyvégtéből,

A vénasszonyt visszakézből.

Szabad-e locsolni?

Szép lányokat kergetek,

Az én kölnim permetez.

Jó dolog a locsolás!

Ide a piros tojást!