Karácsonyfa

karácsonyestére (dec. 24.) felállított vagy függesztett örökzöld (főleg fenyő) fa vagy ág, amelyet gyümölcsök, sütemények, gyertyák, szentképek stb. díszítenek. Rá vagy alá szokás elhelyezni a → karácsonyi ajándékokat. Maga a karácsonyfa is számíthat karácsonyi ajándéknak. A növények és a fény kultikus alkalmazásában gyökerező, ókori előzményekkel rendelkező karácsonyfa-állítás szokásának korai előfordulásai az újkor kezdetétől ismertek Európában, főleg német területről. Ezek részint az épületek belsejét az ünnepekre feldíszítő zöld ágak, részint különböző alkalmakra készült, ajándékokat hordozó fák. Bizonyos értelemben a paradicsomkertbeli tudás fája is előde a karácsonyfának. A jelenleg szokásos karácsonyfát már meghatározott időpontra állították, hagyományossá vált, jelképes díszekkel gyertya(fények), gyümölcsök, sütemények, papírdíszek. A karácsonyfa-állítást először Elzászból jegyezték fel a 17. sz. elejéről. Ettől kezdve mint prot. családi szokás terjedt, először német területen. Keresztény szimbolikája a 18. sz.-ban alakult ki. A 19. sz.-tól indult világhódító útjára. Jelenleg szinte világszerte ismert, az európai kultúrától befolyásolt területeken általában elterjedt. Európa keletebbre fekvő országaiban – így hazánkban is – a 19. sz. első felében jelent meg arisztokrata, majd polgári körökben. A század második felében a falusi iparossághoz, módosabb parasztokhoz is eljutott. A magasabb társadalmi osztályok példája lényeges tényező volt, pl. az 1860-as években Sáros megyében földesúr állíttatott karácsonyfát cselédeinek, s ajándékokat helyeztetett rá számukra. Századunkban vált közismertté, s elterjedését a parasztság anyagi helyzetének felszabadulás utáni javulása tette teljessé. A parasztságnál sajátos, a paraszti kultúrához alkalmazkodó szokások alakultak ki a karácsonyfával kapcsolatban, pl. a → köszöntők analógiájára házról házra járás karácsonyfával, az aprószenteki korbácsolás (→ aprószentek napja) hatására az asszonyok borókaágakkal való megütögetése. A függesztett (boróka) karácsonyfa különösen a szegényparasztságnál volt szokásban mint olcsóbb megoldás. A karácsonyfára hatást gyakorolhatott más, szokásokban és hiedelmekben szerepet játszó növényi dísz, így az → aratókoszorú, a lakodalmi és egyéb termőágak (→ életfa); az utóbbiak egyébként egy tőről sarjadt távoli rokonai is. Műkarácsonyfák, vagyis karácsonyfát pótló, feldíszített állványok külföldön is, nálunk is készültek. Közismertek a szászországi Érchegység Weihnachtspyramide-i. Nálunk Bácskában gledícsiaágakból kötözték vagy lécekből szegezték a koronafakarácsonyfát, fenyő híján. Napjainkban a karácsonyfa-állítás virágzó, általánosan elterjedt szokás, közkedveltségéről a nagy karácsony előtti fenyőfavásár számadatai nyújtanak képet. Különösen gyermekintézményekben, de más intézmények épületeiben, köztereken és templomokban is szokás karácsonyfát állítani. A parlamentben az úttörők számára rendeznek karácsonyfa-ünnepélyt, különlegesen magas karácsonyfával. – Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Geiger, Paul: Weihnachtsfest und Weihnachtsbaum (Schweizerisches Archiv für Volkskunde, 1939–40); Radó Polikárp: Az egyházi év (Bp., 1957).Mára az ünnep egyik legfontosabb jelképe a karácsonyfa lett, mely azonban jóval ősibb szimbolikával bír, mint a keresztény ünnep maga. A fa az Ószövetségben is a kozmikus életerőt szimbolizálja, a pogány hitvilágokban gyakran az istenek lakhelye, a germánoknál pedig egyenesen a világ szimbóluma (Yggdrasil) is. Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A karácsonyi életfa ágait a népszokás szerint Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, és az az ünnepre kizöldült, ezzel is az élet diadalát hirdetve a sötétség és a halál felett. Ezeknek a termőágaknak utódaként jelent meg később a karácsonyfa is.
A szó eredete két évszázada még a földesúr részére karácsonyi adóként beszolgáltatott tűzifát jelentette. A német "Weihnachtsbaum" szó tükörfordításaként megjelenő karácsonyfa szokása protestáns, evangélikus gyakorlatból ered a Rajna felső szakasza vidékéről. A 16-17. században már karácsonyi májusfák állítását említik ezen a helyen, ám ezt is komoly rendeletekkel szabályozták, melybe például azt is belefoglalták, hogy egy személy csak egy fát állíthatott. A szokás azonban továbbterjedt, és a 18. századra egész Németországban elterjedt. Ekkor már gyertyával feldíszített karácsonyfákat állítottak.
A szokás Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. A század közepén már a  polgárcsaládok körében is megünnepelték ezt a napot, így külön érdekesség, hogy amikor 1860 karácsonyakor Erzsébet királyné Madeira szigetén volt gyógykezelésen, Ferenc József e távoli helyre is küldött neki feldíszített fenyőfát. Angliába a német Szász-Coburgi Albert, Viktória királynő férje vitte az első karácsonyfát. A német területen kialakult szokás egész Európában elterjedt, kivándorlók révén a tengerentúli területekre is eljutott.

A szoros német és osztrák rokoni kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata családok komoly szerepet játszottak Magyarországon a karácsonyfa szokásának elterjesztésében. Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. Az 1840-es években már a polgárcsaládok karácsonyához az örökzöld fenyő is hozzátartozott. A '60-as években, adventi időszakban, Pesten fenyővásárok voltak. Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, melynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.
A karácsonyfát kezdetben almával, dióval, ostyával, mézespogácsa-alakokkal és cukorral díszítették. A díszek készítésekor fő szempont volt az ehetőség, a gyerekek fabontásakor nyalánkságként megették. Már az első karácsonyfákon hajlított dróttal rögzített gyertyák égtek. A XIX. század vége felé már a csillogó díszek váltak a karácsonyfák összképének meghatározóivá. Üvegdíszek gyártására vonatkozóan 1848-ból származik az első adat, nagybani előállítása Németországban már a század végén elkezdődött.