A gergelyjárás

"Szent Gergely doktornak,

Híres tanítónknak az ő napján,

Régi szokás szerint,

Menjünk isten szerint iskolába."

A gergelyjárás az iskolás gyermekek köszöntő, adománygyűjtő, eredetileg több szereplős színjátékszerű játéka volt. A Kárpát-medencében széles körben ismert. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. Nagy Gergely pápát, iskolák alapítóját, a gregorián éneklés (a legenda szerint az éneklési stílust maga a Szentlélek sugallta neki) megteremtőjét az iskolák patrónusává tette.

A gergelyjárás eredete a középkorra vezethető vissza, amikor a szegény tanulók kéregettek, adományokat gyűjtöttek. A diákok életének szükségszerű velejárója volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait. A XVII. századtól általános szokássá vált, hogy nem csak adománygyűjtés volt a maguk számára, hanem a tanítóknak is ők gyűjtöttek.

A XVIII. századra e szokás azzal bővült, hogy új tanulókat is hívogattak,

verbuváltak az iskolába.

"Nem jó tudatlanul,

Felnőni paraszttól e világban,

Mert így emberségre,

Nem mehet semmire az országban."

A reformáció következtében egymás után alakuló iskolákba a tanulókat a tanítók toborozták, mivel a kötelező iskolába járást csak a XIX. század végén vezették be. A tanévkezdés és -zárás ideje a Gergely-nap körüli időszakra esett. Az őszi tanévkezdés az 1860-as évektől vált általánossá. A Gergely-napi ünnepséget a tanítók szervezték, irányították, és abban eleinte maguk is tevékenyen részt vettek. Igyekeztek, hogy a tanulók hibátlanul megtanulják az énekeket, hogy a tanító ne valljon szégyent, ne mondhassák rá, hogy rosszul tanít, nem érdemes a gyereket iskolába küldeni.

A gergelyjárásban szereplők a katonai toborzás mintájára különféle katonai rangokat viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Néhol a püspököt is megszemélyesítették. Kosarat, zsákot vittek az adományok számára. A versek, amelyeket előadtak, istenfélő életre buzdítottak, bemutatták az iskolai életet, a tanult ismeretekről számot adtak, iskolába hívogattak és adományokat gyűjtöttek.

Az időjárás alakulását illetően e napon még nem volt ritka a havazás.

Ilyenkor ezt mondták: "Gergely megrázta szakállát." E megállapítást erősíti meg a Kincses Kalendárium két ide vonatkozó bejegyzése is:

"Gergely napja ritka, ha jó,

Hideg, szeles, sokszor van hó!"

"Gergő napi szél, Szent György napig él!"

E rigolyái ellenére sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, a rozs, a hüvelyesek és a palántának való mag vetésére.

Szlavóniában Gergely és József napja között vetették a lent. Ekkor szórták el a mákot is, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.

"A Gergely-járás elbeszélése"

http://db.zti.hu/24ora/dalok.asp?VBSdbClickClass_1=VBSdbGoToGridRow&VBSdbIndex_1=6

http://www.muzeumfalu.hu/kultur.htm