Dante, meg az ő pokla

A pogány ősök vére azonban nemcsak a vad keleten "buzog" fel újra és újra, hanem a kifinomult kultúrájú pre-reneszánsz Itáliában is. A pogányság persze itt nem a sötétnek láttatott, sámáni rítusokat idézte, hanem az antikvitás ódonként is friss illatát. Bár tiltott volt a középkorban az antik-pogány világ széleskörű ismerete és parázna művészete, de vívmányait mégis olyan nagyságok olvasztották a keresztény bölcselet tégelyébe, mint Aquinói Szent Tamás. A skolasztika atyjának egyik legnagyobb érdeme - mai szemmel nézve - Arisztotelész bujtatott formában történő "legalizálása"; ahogy nevezték: Arisztotelész "megkeresztelése" volt. A pogány filozófus munkái ugyanis "listás" könyveknek számítottak, ahogy azt A rózsa neve c. film gyakran megdöbbentő képsoraiból is kiderült. Szent Tamás filozófiájában ötvözte e, Krisztus előtti tudomány esszenciáját a saját keresztény világképével: átmenekítve ezzel Arisztotelész gondolatait.

A firenzei Dante nem tudott görögül, így nem is ismerhette közvetlenül Platón vagy Arisztotelész munkáit, bár azok eszmerendszere kétségtelenül hatott rá (Lásd pl. A lakoma c. művét). Latinul ellenben tudott, nem meglepő hát, hogy a római jeles férfiak munkái nem voltak ismeretlenek előtte. Így Vergilius sem, kit oly nagyra tartott hogy pogány létére őt tette meg vezetőjéül a Pokolban. Irgalmas volt azonban a többi nagy pogány gondolkodóval is: őket a Pokol tornácára helyezi, hiszen csupán az volt a bűnük, hogy nem keresztelkedtek meg - lévén Jézus születése előtt éltek a világban.
Vergilius, a pogány szent IV. eklogája révén kerülhetett e kivételezett pozícióba. Versében egy gyermek eljövetelét jósolja, aki újra "aranykort" hoz a világra. A keresztény középkor, mivel Jézust vélte felfedezni a jövendölés soraiban, pogány prófétának tartotta Vergiliust, kíméletesen bánt vele: megbocsátotta neki, hogy rossz korban élt a földön.

Bíró András

Ez a húsvét

Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.

Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.