Halottak Napja, Élők Napja
bb 2007.10.31. 10:40
„…borzongsz barátom
amikor halnak a fák
tudd: születnek is…”
„…borzongsz barátom amikor halnak a fák tudd: születnek is…”
"Mindenkiért egy-egy gyertya égjen..."
Halottak Napja, Élők Napja
Gyújtanak-e gyertyát értünk az ÖRÖKLÉTŰEK? Van-e ÉLŐK NAPJA? Átutaznak-e a SEMMI VIZÉN letekinteni ránk? Mi elmegyünk. Mi megyünk, míg lábunkból kifogy a lépés, míg van út NINCSEINK felé. Elmegyünk, áldjuk az őszi napfényt, ha eső, ha köd, mert áldhatunk. Fenyőág, krizantém, fagyöngy. És a mécsesek... Reszketnek a léleknyi fények. Reszketünk. Jönnek-e hozzánk így, szeretettel, lesz-e ki jöjjön, lesz-e hová? Hát óvjuk, tesszük szélvédett helyekre, lángjon, segítse haza, segítse az éppen-élőt, mert minden mi van, milliomodszor is újravirágzik innen, hol már nincs joga a szónak, s csillagokra szóródnak a miértek. Ezek a tisztaság percei. Ma, itt, HALOTTAK NAPJA VAN. Látjátok feleim... s voltunk bár Istentől bármi távol, itt reszketünk mind, miként a sok kis mécs világol, ...por és hamu…
(Birtalan Ferenc)
Halottak napja
Halottak napja: visszapillantó tükör, vizsgája szemnek, emberségnek, akiket te mutatsz, azok már nem előznek. Sebességük fűszálak élein, porszemeken cikázik, arcuk csontok roncsaiban ázik. Mértanuk pontjai között a közúti szabályok érvénytelenek, életünkre igazolások. Meghívás nélkül jelen vannak kanyarokban, mozdulatokban, tekintetük, mint jelzőlámpa bennünk villan. Tükörbe nézünk, megalázkodunk, mindnyájan fehér bárányok vagyunk, virágot hintünk az útra, fejünkre hamut, miközben őket ünnepeljük, azaz magunkat ünnepeljük, hisz nincsen visszaút. Krizantémok a temetői buszon, fejem körül virágok, glória, mennyei kalap, harmattal áldott. Fehér lobogókkal a város kiözönlik a kapukon, mindenki megadta magát, nem villog szurony. Csak az évek, a nyavalyák szűkülő sorfala vigyáz, dércsípte árnyékuk felett siránkoznak a fák, megállók vasa, csonka keresztek tükörképe szalad. Arcom mögött a Tejút mozdulását, köszöntöm halottaimat: Nagyanyámat, Katona Juliannát, s a másikat, Farkas Katalint. Friss fakereszt ablaka mögül nagybátyám még némán visszaint. Aztán újra a sejtek szava. Ülök a buszban, térdemen fiam. Körben a téboly tűzkarikái. Halottak napja van.
(Bertók László)
¤
Halott Barátok között
Ha megkérdezed félek-e mit szépítsem a dolgot nem tudtam felkészülni agyvérzés szívroham ellen könyveim között parcellát kaptak a Halott Barátok a hárman-százévesek előszobákban halálig várakoztatottak kiket csak kölcsönszobákig engedtek a szigorú statisztikák mert nem tudták elegendő ponttal elámítani a rendet kik szertevacogták álmaikat és nekidőltek a végtelennek
Ha megkérdezed félek-e félek összepántolt homlokom mögül kigördülnek az erdők ha nekicsapódok az égnek mélyüket vesztik a tengerek gazdátlanul nyüszít üres éjbe a nap igen félek mint az irányt tévesztett madarak a fészekreménytelen isten-nélküli csendben és leborulok a reggel előtt míg föl tud támadni bennem
(Birtalan Ferenc)
¤
Keserű ízek
Árnyak szakadnak a falról. Látod a varázs mivé lesz? Kitakar a reggel és új napra vérez.
Álmaidból mi maradt, a Minden… Titkok… Csöndje…? Fogy a hajnali jóság, mocsokba lök, közönybe.
Öblítheted a szádat, keserű ízek marnak. A hetedik napon – tudod – az istenek is belehalnak.
|