HÚSVÉTI LOCSOLÓVERSEK 3
BBMM 2010.04.03. 02:37
Ezt a kicsiny versikét,
Ma hajnalban írtam,
Felöltöztem, csinosan,
S jöttem, ahogy bírtam.
Markomban egy kis üveg,
Kölnit öntettem bele,
Hogyha kapok egy tojást,
Megöntözlek vele.
Markolj tojást két kezedbe,
Már spriccelek is a fejedre,
Gyorsan végzek, mint a nyuszi,
Ne mondhasd, hogy alamuszi.
Itt vagyok, friss vagyok,
Máris sorba állok,
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok!
Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem.
Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok,
De életvizet sajnak sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet,
S hoztam azt magammal,
Gondolom, ezt itt,
Nem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdést,
De ide, az, bizony, nem érdemel helyet.
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?
Egy tök két tök nem tökölök öntök.
Zöld erdőben jártam, kék őzikét láttam,
Az egyik rám kacsintott, Boldog Húsvétot!
Zúg a traktor, szánt az eke,
Elvtársnő permetezhetek-e?
Éles sarok, kezdő törés,
Bordás tengely, reteszkötés,
Cosinus, és Tangens Rhó,
Én vagyok a locsoló!
Kerékpárral érkeztem,
Harminc métert fékeztem,
Marci vagyok igen laza,
Locsoljak, vagy menjek haza?
Zöld erdőben jártam,
Részeg nyuszit láttam.
Le akart itatni,
Leültünk hát piálni.
Sokat ittunk,
De nem eleget,
Aggyá sört, de ne keveset!
Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.
|