Tojásfestés - nem csak festékkel

A tojás az élet jelképe

A hímes tojásnak megkülönböztetett bűverőt tulajdonítottak elődeink, hittek gyógyító- és varázserejében. A tojásdíszítés szokását a Kárpád-medencében az avarokig vezethetjük vissza.

Az ősi elemeket hordozó díszítmények nemcsak az esztétikus megjelenést szolgálták, hanem a tojás varázserejét is növelték. Néhol ma is fellelhetjük a hímes tojásokon az ősi rontáselhárító jelek és totemmisztikus rajzok maradványait.

A nagyszombati tojáscifrázás alkalmával érdemes kipróbálni egy-egy, már feledésbe merülő tojásdíszítési eljárást. A levélrátétes tojás készítéséhez gyűjtsünk a kertből néhány apróbb, érdekes alakú levélkét – a gyomnövények közt bőséggel találunk ilyeneket. A megmosott tojásokra vízzel tapasszuk fel a kiválasztott leveleket, majd a tojást szorosan burkoljuk be nejlonharisnyával. Rakosgassuk fazékba, soronként dúsan rétegezve száraz hagymahéjjal. Öntsük föl hideg vízzel és lassú tűzön, a forrástól számítva tizenöt percig gyöngyözve főzzük. Kis pihentetés után a levet öntsük le róla, hideg vízzel öblítsük le a tojásokat, csomagoljuk ki, azután szalonnabőrrel fényesítsük ki.

A márványozott tojás is hasonlóan készül: a megmosott tojásokra cérnával hagymahéjakat kötözünk úgy, hogy az egész felületet beborítsa. Az így bebugyolált tojásokkal hasonló módon járunk el, mint a levélrátétesnél. Minél több apró hagymahéjat kötözünk rá, annál szebb lesz a tojás. A növényi tojásfestékeknek nagy előnyük, hogy az egészségre teljesen ártalmatlanok, könnyen hozzáférhetők és egy fillérünkbe sem kerülnek.

A kertben már találhatunk zsenge csalánlevelet, ennek főzetével zöldre festhetjük a tojásokat (egyébként kitűnő főzeléket készíthetünk belőle).
A cékla levével lilásbordóra, míg a kutyatej gyökerével narancssárgára színezhetjük őket. Ha a nyár folyamán előre gondolunk a tojásfestésre, gyűjthetünk sötétlilára festő bodzabogyót, nyírfalevelet és rügyeket zöldre színezéshez.
Sárgára festhetünk a gilisztaűző varádics szárított virágával, míg a dió összepöndörödött héja ragyogó barna színt ad a tojásoknak.

Az úgynevezett írott-mintás tojások motívumainak megrajzolásával is megpróbálkozhatunk. Nem szükséges hozzá más, mint egy kevés méhviasz, egy íróka, egy gyertya, amelynek lángjánál majd a festés után leolvasztjuk a viaszt, és némi kézügyesség.

Tojásfestési tippek

A kiválasztott tojás héja vastag és sima legyen, a fõzését mindig hideg vízben kell kezdeni. Általában a fõzésre elég tíz-tizenöt perc, de ha a tojást a belsejével együtt akarja megõrizni, akkor azt érdemes hatvan percig rotyogtatni. A forró vízből kivéve azonnal le kell hűteni, nemcsak azért, mert így könnyebben lehámozható a héja, hanem azért is, mert tovább eltartható.

Csepegtetett tojás:
A batikoláshoz hasonló módszer. Gyertyával apróbb-nagyobb pöttyöket kell csöpögtetni a tojásra, és utána az egészet festékbe mártva a viasz helyén fehér pöttyök maradnak.

Karcolt tojás:

Minél sötétebb színű a tojásfesték, annál jobban elüt a karcolat fehérsége a színes háttértõl. Kés hegyével vagy tűvel lehet rákarcolni az elõre megrajzolt vagy saját fantáziára bízott virágmintát, geometriai formát a már megfestett tojásra. Célszerû elõbb egy próbatojáson gyakorolni, és a kést konyharuhába tekerni, hogy csak a hegye látsszon ki, így nem csúszik meg olyan könnyen.

Pingált tojás:

Ez a változat minden bizonnyal a gyerekek körében lesz igazán népszerű, mert önállóan is gyönyörű alkotások készíthetőek. A felnőttnek legfeljebb az utolsó simítások maradnak. A tojásra vékony ecsettel festett különbözõ színű mintákat lakkal kell rögzíteni!